2012. december 13., csütörtök

Sherlock 1. évad

Ahogy kedvenc húgom előző bejegyzéséből kiderült, vele ellentétben engem teljesen hidegen hagynak a sorozatok. A trónok harcát is csak azért nézem, mert nagyon tetszett a könyv, és kíváncsi vagyok, mit hoztak ki belőle (és nagyon tetszik, amit látok).
Egyetlen kivétel van: Sherlock. Annyira tetszett a sorozat, hogy megvettem a sorozat 1. évadát DVD-n, és már nagyon várom a másodikat. Mi az ok? Elsősorban az, hogy első fokú Sherlock Holmes-függőségben szenvedek, Sir Arthur Conan Doyle Sherlock-novelláit gyűjtöm (már majdnem mind megvan), és  olvasom is (nem folyamatosan, de időről időre visszatérek kedvenc mesterdetektívemhez). A történteteknek volt egy frenetikus televíziós feldolgozása Jeremy Brettel a 80-as években (naná, hogy az összes DVD megvan). Ahogy már többször hangsúlyoztam, Jeremy Brett volt az a Sherlock Holmes, akit Sir Arthur Conan Doyle megírt (más kérdés, hogy annyira összeforrt a neve a detektívvel, hogy soha nem fogadták el más szerepben, pedig egyébként kiváló színész volt), természetesen a többi epigon alakítás a nyomába sem érhetett.
Aztán véget értek a 80-as évek, jött az űrkorszak, Sherlock lassan idejét múlttá vált.
Aztán jött egy amerikai film, a Sherlock Robert Downey Jr.-al, aminek nagyon minimál köze volt a klasszikushoz, de hatalmas siker lett, aminek két oka volt: Robert Downey Jr, aki  a nemzedékének az egyik legjobb színésze, végre lejött a drogokról, úgyhogy hatalmas formában van, szinte átsüt a filmvásznon, és az, hogy nagyon felpörgették a történetet, coolra vették Sherlockot.
Angliában, a BBC-nél pedig gondoltak egy nagyot: hé, Sherlock a miénk, az amcsiknál mi sokkal jobbat tudunk! És tényleg tudtak!
Sherlock Holmes szerepére nem volt casting: Benedict Cumberbatch-t kérték fel (a Vágy és vezeklés c. filmben látta a forgatókönyvíró és azonnal tudta, hogy megtalálta Sherlockot, és csak annyit tudok mondani: tökéletes választás volt: klasszikus angol színészképzés (láttam színpadon, meg vagyok győzve!) + erőteljes jelenlét + karakteres arcvonások (hála a jó égnek nem egy sima szépfiú, rengeteg arca van, minden részben teljesen más). Dr. Watson szerepére több jelölt is volt, de az első olvasópróbán annyira egymásra hangolódott Martin Freeman és B.C., hogy ez a kérdés is gyorsan eldőlt. Honnan tudom mindezt? A DVD-n található egy kb. félórás "így készült" film, amelyből ez kiderül, de nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy látszik az alkotókon, hogy élnek-halnak a sorozatért, Sherlock Holmes - függők, akik most álmodják meg a saját Sherlockukat.
És milyen az új Sherlock? Nos, az alapvonások megmaradtak, de a mai korhoz igazították: van egy zsenink, akinek irtó pokróc modora van (a Scotland Yardon csak kedvenc pszichopatájuknak hívják), nagyon hangyás, épp most van leszokóban a drogról (nikotintapaszokkal rohangál, és elég komoly elvonási tünetei vannak), mindenkit lenyom agyban, minden rejtély megold, mindeközben enyhén elveszetten bolyong az emberi kapcsolatok útvesztőjében, dühösen tagadja, hogy érzelmei lennének, ehhez képest a barátaiért (akik nincsenek túl számosan, konkrétan Dr. Watsonra, Mrs. Hudsonra és Lestrade felügyelőre korlátozódnak) bármire képes. A sorozat lelke a főszereplőkön túl a zseniális forgatókönyv: ötpercenként történik valami, nincs üresjárat, lazán nyomják a szöveget, jól adagolják a humort, az akciót, az érzelmeket, beleszövik a történetbe mindennapi életünk technikáját: Dr. Watson blogot ír Sherlock kalandjairól, okostelefon, facebook, twitter stb, a mai London lüktető világába pillanthatunk bele.
Az első évad 3 db 90 perces epizódból áll:
1. A rózsaszín rejtély: zseniális! Dr. Watson katonaorvos, megsérül Afganisztánban, próbál beilleszkedni a civil életbe, lakást keres Londonban, így fut össze kedvenc Sherlockunkkal, aki az első jelenetben egy lovaglóostorral eltángál egy hullát, hogy megvizsgáljon valamilyen élettani hatást (na igen, hatásos belépőt írni tudni kell!), majd azonnal egy gyilkossági ügy kellős közepén találják magukat, amelyet természetesen megoldanak, és összehaverkodnak. A forgatókönyvírók zsenialitását mutatja, hogy én, aki fejből ismerem a novellát, amelyből az epizód készült, teljesen ledöbbentem azon, hogy ki a gyilkos..Hát, így lettem függő..
2. A vak bankár: na, ez viszont erősen közepesre sikerült. Nem volt túl acélos a forgatókönyv. ez látszik, kár érte.
3. A nagy játszma: hát, ez tényleg nagyon jó! Színre lép Moriarty, jól felépített dramaturgia, így kell ezt! 
Szóval a sorozat nagyon jó, minden szakmai díjat elvittek az alkotók (megérdemelten!), a fiúk karrierje az egekben (hajrá!), én pedig azon kapom magam, hogy az újra elővett Holmes - novellák olvasása közben fejben írom a forgatókönyvet a sorozathoz...És remélem ez így lesz még sok-sok évadon keresztül!


 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése