2015. április 26., vasárnap

George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja



Végre elstartolt a Trónok harca legújabb évada, ismét visszatértünk Westerosba, ahol a Hét Királyság eseményei garantáltan fenn fogják tartani az érdeklődésünket. Olyan gyorsan forgatják a sorozatot, Martin pedig olyan lassan írja a könyveket, hogy hosszú távon biztosan lesznek komoly eltérések, de igazából nem számít, alig várjuk már, hogy újra vérben, intrikában és szexben gázoljanak a szereplők.
Rajtam olyannyira úrrá lett a Vastrón körüli felhajtás, hogy nem igazán bírtam ki holnapig a következő részig, muszáj volt még olvasnom valamit a Westeros-ban történtekről. A könyveket már többször olvastam, viszont szerencsére Martin nemrégiben írt egy rövidebb történetet, afféle előzményt, amely abban a korban játszódik, amikor még a Targaryenek uralkodtak a hét királyságon. Gyorsan elő is kerítettem a könyvet, és gyorsan ki is végeztem ezen  a szép vasárnapi napon. Összességében jól szórakoztam, de nem kicsit vagyok csalódott: ez a könyv egy ujjgyakorlat, hiányzik belőle a sorozat zsenialitása.
Egy idős kóbor lovag a halála előtt lovaggá üti fegyverhordozóját, aki amúgy nem dicsekedhet nemesi felmenőkkel, hiszen Dunk a Bolhavégen született Királyvárban. Egy lovagi tornán próbál nevet szerezni magának, amely azonban tragédiába fullad, így egy rangrejtett Targaryen fegyverhordozóval az oldalán hosszú útra indul, a kóbor lovagok nem könnyű életét élve az intrikák sújtotta Hét Királyságban, amelyben nemcsak a sárkányok haltak már ki, de a lovagi becsület is...
Nem mondanám unalmasnak a regényt, de tényleg hiányzik belőle az a bizonyos plusz, ami a Tűz és Jég dala sorozatban megvolt. Martin ennél sokkal többet és jobbat tud, ezúttal nem erőltette meg magát, tisztes középszerrel örvendeztette meg az olvasókat. Erős utánérzés az alkotás, bár akad benne jó néhány váratlan fordulat, de nem vágnak földhöz az események. A főszereplő alakja érdekes, de nem eléggé, ennél sokkal erősebb karakterekhez vagyunk szokva. A westerosi hangulat megvan, ezért nem teljes csalódás a könyv, de tényleg csak a hiányérzet csökkentésére elég, semmi másra. 

A sorozat nyomába sem ér ez az előzménytörténet, egyszer érdemes elolvasni, de ne várjunk tőle túl sokat, nem nyújt  maradandó élményt.

6/10

2015. április 14., kedd

Adele McConnell: Vegán szakácskönyv


Ha nem lenne egy vegán ismerősöm, valószínűleg az életben nem kerülök a vegán konyha közelébe. . Viszont, amikor meglátogatott, természetesen  vegán menüt főztem és ettem, melynek következtében rájöttem, hogy ez finom! És mivel egészséges is, meg amúgy is életmódváltásban vagyok, nem láttam akadályát, hogy ha a szemem elé kerül egy-egy vegán recept, ne próbáljam ki. És mivel továbbra is nagyon finom volt a végeredmény, nagyon kíváncsian lapoztam bele ebbe a könyvbe, amikor mozi előtt befutottam a könyvesboltba a megrendelt olvasnivalóért és volt még időm nézelődni. Miután több receptet is azonnal kiszúrtam magamnak, úgy döntöttem, egyszerűbb megvenni a könyvet, mint később a netről visszakeresni a recepteket, így végül őt is hazahoztam.
Nagyon jó ötlet, hogy a könyv elején kapunk egy rövid  összefoglalót a növényi alapú gasztronómiáról. Senkit nem akar rábeszélni a szerző arra, hogy áttérjen a vegán konyhára, csak elmondja, hogy neki milyen jó tapasztalatai vannak vele, és mivel gasztromán, imád kreatívkodni a konyhában. Szép képeken ínycsiklandozó receptek sorakoznak, elég jól strukturálva, viszont sajnos az nem volt szempont, hogy egyszerűbben vagy bonyolultabban elkészíthető finomságról van szó, tehát a műfajban totálisan kezdő konyhatündérnek (=nekem) végig kell olvasnia az utolsó betűig minden receptet, hogy felmérje, képes-e jelen tudásszintje alapján elkészíteni. Jelentem, nem annyira bonyolultak a leírások, mint gondoltam, viszont nagyon sokhoz kell olyan konyhai segédeszköz (pl. nagy teljesítményű turmixgép), amely egy nem vegán konyhában nem biztos, hogy megtalálható. A másik nagy probléma, hogy elég sok olyan alapanyag van, amelyet elég nehéz beszerezni, és nagyon drága, ezért néhány receptért nyilván nem érdemes beszerezni.
Mindezzel együtt nagyon sok jó kis szakácskönyv ez, jó ötleteket találunk benne, nem vegánok is  nyugodtan kísérletezhetnek ezzel a kicsit bonyolult, de egészséges és finom konyhával!

8/10

2015. április 13., hétfő

Bíró Szabolcs: Anjouk



Törpe jelenükből egyre gyakrabban menekülök gazdag múltunkba, imádom a történelmi regényeket. A műfajban a legjobb szerintem most  a Hunyadi-saga, de a dobogó második foka Bíró Szabolcs számára van fenntartva már jó ideje, és legújabb könyvét olvasva biztos vagyok benne, hogy ez még sokáig így is marad. Szinte az összes megjelent alkotását olvastam az írónak, ezért nyugodtan mondhatom, hogy eddig ez a legsikerültebb műve, beérett a sok éves munka, kialakult az összetéveszthetetlen stílus, amelynek köszönhetően az olvasó úgy érzi, ő is részese az eseményeknek. 
Bátor Attila a rozgonyi csata után visszavonult a katonaélettől, békés gazdálkodóként éli nyugalmas életét, szép felesége és életrevaló fia a mindene. Aztán egy nap megjelenik nála Anjou Róbert király, és közli vele, hogy legnagyobb ellenfele, Csák Máté meghalt, így eljött az ideje annak, hogy az egész országot uralma alá hajtsa, ehhez azonban szüksége van egykori kiváló katonájára és barátjára. Nem könnyű szívvel indul el a már nem fiatal vitéz harcos a csatákba a király oldalán, de ahogy az idő telik, egyre inkább rájön, hogy ez az ő igazi közege, nem a birtok. Amíg azonban  ő az ország dolgában jár, odahaza árulás miatt elvész minden, ami kedves neki...
Letehetetlen a könyv, izgalmas, fordulatos, teli érdekes karakterekkel akik között akad nemes, közrendű, szegény és gazdag, jó és rossz, és a sok szálon futó események természetesen összefutnak a végén. Teljes képet kapunk a középkori Magyarországról, a nagypolitikától a legalsó néprétegek életéig. A nyelvezetet külön élvezet olvasni, szórakoztató stílusban ismerhetjük meg eleink mindennapjait, a ruháktól az étkezésen keresztül a szóhasználatig. 
Egy 10 kötetesre tervezett regényfolyam első részéről van szó (nem meglepő módon az Anjou - ház történetét ismerhetjük majd meg belőle), amely kiválóan sikerült, úgyhogy már most elkezdtem számolni a perceket, amíg megjelenik a folytatása. 

Ez a történet üvölt a filmvászon után, kiváló könyv, kötelező darab, nem csak a történelem szerelmeseinek!

10/10

2015. április 9., csütörtök

Vegetáriánus ételek



Itt a tavasz, elegünk van a nehéz ételekből, sorra érkeznek a zöldségeshez a szebbnél szebb zöldségek és gyümölcsök, naná, hogy megjön a kedvünk valami finomat készíteni belőlük! Jómagam nem vagyok vega (bár nem belőlem élnek a hentesek, a legritkább esetben készítek csirkén kívül húsos ételt), de imádok kísérletezni az ízekkel és a különböző alapanyagokkal. Éppen a vidám, harsány színek hívták fel a figyelmemet erre a kiadványra, amikor mozira várva besétáltam a könyvesboltba. Csak belelapoztam, és tudtam, hogy ez nekem kell!
Izgatottan olvastam végig a recepteket, a hétvégi és a jövő heti menü azonnal eldőlt, csak győzzem kipróbálni a rengeteg finomságot, amit találtam benne. Gyönyörű a kivitelezés, zseniális fotókon lehet gusztálni az egészséges ételeket, a külcsínnel tehát semmi probléma sincs. A belbecs viszont hagy maga után egy hangyányi kivetnivalót. Jó ötlet volt, hogy évszakok alapján rendszerezték a finomságokat, viszont jó lett volna, ha ezen belül is kialakítanak egy tematikát, mert így egy idő után kicsit nehéz követni a recepteket. De ennél több bajom nincs a könyvvel, alig várom, hogy holnap elintézzem a hétvégi bevásárlást, és kedvem szerint válogassak az olyan lehetőségek közül, mint pl. tavaszi kölessaláta retekkel, zellerpizza mandulával, madártejben sült alma, spenótos töltött krumpli...

Látványos, ínycsiklandozó és egészséges ételeket tartalmazó szakácskönyv, kötelező darab!

8/10

2015. április 5., vasárnap

Michael Crichton: Őslénypark


Idén újra végignézhetjük a moziban, mi lesz a következménye annak, ha az ember Istent játszik, és régen kihalt dinoszauruszokat támaszt fel. Sok évvel ezelőtt tört ki a dinóláz, Spielberg olyan csodát varázsolt a filmvászonra, amelyet egy életre megjegyeztünk magunknak (T-rex, velociraptorok, emlékszünk, ugye?). Az első rész hatalmas siker volt, a második elment, a harmadikat méltán felejtettük el. De újra itt vannak az ősidők szörnyetegei (na jó, belátható időn belül jön Starlord, hogy megküzdjön velük), én pedig úgy döntöttem, hogy pótolom a könyvet (elkezdtem egykoron, de ugyanúgy jártam vele, mint a Gyűrűk urával: unalmas volt a film után). Nos, őszintén szólva nem sokat vártam tőle, és kellemesen csalódtam: egy nagyon izgalmas, jól megírt, kiváló történetről van szó. Nem mondom, hogy jobb, mint a film (az "élő" dinókat nem lehet überelni), de van olyan jó!
Furcsa halálesetek történnek egy titokzatos sziget közelében. Dr. Alan Grant-et felhívja egy különc milliárdos, Hammond, hogy töltsön nála egy hétvégét kolléganőjével, Ellie Sattler-rel. Mivel ásatásainak egyik legnagyobb támogatójáról van szó, ezért nem túl lelkesen, de eleget tesz a meghívásnak. A helyszínen tudja meg, hogy egy őslényparkról van szó, ahol a tudósok génmanipulációval életre keltették a dinoszauruszokat. Kezdetben úgy tűnik, minden rendben van, de aztán az emberi tényező megzavarja az idillt. Egy informatikus pénzéhsége miatt összeomlik a számítógépes rendszer, a dinók elszabadulnak, a szigeten tartózkodó emberek pedig az életükért küzdenek...
Mivel nem úgy kezdődik a könyv, mint a mozi, hamar felkelti az olvasó figyelmét, függetlenül attól, hogy a végkifejletet ismeri. Spielberg nem véletlenül vette meg a jogokat, ez a történet kiabált a filmvászon után. A karakterek ismerősek, de mégis nagyon mások, és a sorsuk is másképpen alakul, mint ahogyan azt a moziból ismerjük. Sokkot kaptam attól, hogy Ian Malcom nem éli túl az ősvilági kalandokat, a másik nagy meglepetés pedig az volt, hogy Hammond korántsem az az álmodozó nagyapó, akit Richard Attenborough tett halhatatlanná. Sokkal jobban kihangsúlyozásra kerül a klónozás erkölcsi vetülete, van min gondolkodni a sorokat olvasva. Mindvégig izgalmas a történet, Crichton jól felépítette a dramaturgiát, én nem tudtam letenni a könyvet, halálra idegeskedtem magam azon, hogy most akkor a dinók fognak nyerni, vagy az emberek. Ja, és két T-rex van jelen a könyvben, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok, mert kiváló darabról van szó!

Izgalmas, elgondolkodtató könyv, kötelező darab!

9/10