2015. február 23., hétfő

J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura trilógia




Egy fantasy mind felett. Ez volt egykoron Jackson trilógiája, amely ifjabb éveim egyik legnagyobb filmes élménye volt. Azonnal elkezdtem anno a könyvet is természetesen, de a látványos mozi után nagyon unalmasnak találtam a történetet, így hamar abbahagytam. Csak most gondoltam úgy, hogy minden előítélettől mentesen, maximális kíváncsisággal végig tudom olvasni Tolkien gigantikus hosszúságú (3x600 oldal!) tündérmeséjét. Nem csalódtam, annak ellenére végigizgultam a történetet, hogy minden fordulatát ismertem a filmekből, annyira olvasmányos stílusban került megírásra a három könyv.
Középfölde békés élete lassan, de biztosan semmivé lesz, mert a múlt újraéledt árnya sötét leplet borít a világra. Az emberek, a tündék, és a törpök összegyűlnek Elrond úr házában, a mesés Völgyzugolyban, és eldöntik, hogy az Egy Gyűrűt meg kell semmisíteni, a Végzet Hegyén bele kell vetni abba  a tűzbe, melyből született, másként nem pusztítható el a gonosz. A Gyűrűhordozó azonban nem közülük kerül ki, hanem egy hobbit a Megyéből, Zsákos Frodó vállalja magára súlyos terhet. Heten indulnak el a hosszú és veszélyes útra, melyen halálosan veszélyes kalandok várnak rájuk...
1800 oldalon keresztül nem könnyű fenntartani az érdeklődést, pláne úgy, hogy az ember lánya fejből tudja, hogy kivel mi fog történni, ennek ellenére már az első oldalakon beszippantott a gyönyörű mese, egyhuzamban olvastam végig a három könyvet. Van némi eltérés a filmtől (de semmi lényeges), a csatajelenetek - amelyeket én személy szerint imádtam a moziban - nem annyira lettek kiemelve (a Helm szurdoki csata csak egy fejezet!), tehát nem az akciókon van a hangsúly, hanem a kalandon, és Középfölde életének bemutatásán. Az események sodrában ugyanis megismerjük a Tolkien teremtette világot, mesés tájakon járunk a szereplőkkel, nagyon különböző népeket ismerünk meg. A végső pusztulás szélén mindenkinek össze kell fognia, hogy Mordor sötét Ura ne vehesse át a hatalmat szeretett földjükön. Mint minden mesében, a jó itt is győz a rossz fölött, de addigra minden gyerek és felnőtt olvasó megtanulhatta, mit jelent a barátság, a bátorság és milyen lelki kínt jelent a lelki tusa saját magunkkal. A stílusának köszönhetően abszolút mértékben olvastatja magát a könyvfolyam, Tolkien kiválóan értett ahhoz, hogyan kell elvarázsolnia kis és nagy olvasóit. Ne felejtsük el, hogy egy nyelvészprofesszort tisztelhetünk benne, a tünde nyelv nem halandzsa, ő maga alkotta meg! Letehetetlen, kizárólag akkor álljunk neki, ha van elég időnk egymás után elolvasni a három könyvet!

Tolkien mesevilága azonnal magába szippantja az olvasót, egyszer az életben mindenképpen el kell olvasni, kötelező darab!

10/10

2015. február 19., csütörtök

Borbás Marcsi: A sűrűje



Borbás Marcsi személyisége finoman szólva sem varázsolt el, ennek ellenére nagyon szeretem Gasztroangyal című tévéműsorát, mert egyrészt csodás településeket és értékes(!) embereket ismerhetünk meg belőle, másrészt pedig zseniális receptek sorával örvendeztetik meg a nézőket. Halálosan szerelmes vagyok a jó értelemben vett falusi receptekbe (=egyszerű, de nagyszerű, tele igazi ízzel és nagymamaillattal), ezért nagyon vártam már, hogy a kezembe vehessem a tévéműsorban bemutatott ínycsiklandozó finomságokat tartalmazó szakácskönyvet. Nem csalódtam, rengeteg receptbe azonnal beleszerettem, "sajnálattal" konstatáltam, hogy nem mostanában lesz belőlem fitneszmodell, még jó, hogy elég szigorú személyi edzőm van, így van esély arra, hogy nem fogok végzetesen elhízni, mire végigfőzöm/sütöm a könyvet. 
Lássuk be, a falusi receptek nem felelnek meg a mostanában divatos egészségideálnak, ellenben nagyon finomak, és táplálóak. Bár jómagam városi vagyok, de teljes mértékben magaménak vallom azt a feelinget, ami árad a könyv minden egyes oldaláról: hedonista, az életet és az ételt teljes mértékben élvező, a hagyományos ízek és értékek előnyben részesítése. Nagyon praktikus tanácsokat kapunk Marcsitól, amelyet minden háziasszonynak ismernie kell (nagy bánatom, hogy én ezeket az alapvetéseket csak könyvből tanulhattam meg, mert nem volt aki elmondja ezeket a titkokat) a tésztakészítéstől a burgonyák fajtáin át a bevásárlások tervezéséig. A receptek  követhetőek, jól strukturáltak, a fotók ínycsiklandozóak, a leírások ízesek, jó olvasni őket.
A mindennapi rohanásban érdemes időnként belenézni ebbe a könyvbe, mert nagyanyáink bölcsessége árad belőle, béke és valahol mélyen mindenki által vágyott falusi nyugalom hatja át az oldalakat. Az egyetlen hibájának talán azt tudom felróni, hogy túl sok a  recept, egy idő után elfárad a szem, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.
Azt hiszem, el sem teszem a szakácskönyvet az asztalról, úgyis nagyon sokat fogom forgatni mostanában. A halas recepteken kívül (azt ugyanis látni sem bírom) szerintem záros határidőn belül sorra fog kerülni minden finomság belőle!

Szép, tartalmas szakácskönyv, telis-teli ízes receptekkel, kötelező darab!

9/10