2014. augusztus 18., hétfő

Tóthné Libor Mária: Limara péksége

Ha pékárú, akkor Limara. Mint sokan mások, én is tőle tanultam meg az alapokat ebben a műfajban, és bár teljes mértékben kezdőnek tartom magam, mégis rengeteg finomságot készítettem már az ő segítségével a családnak (és persze magamnak). Közérthető receptek, fázisfotók, közvetlen hang, részletes leírás - ez a siker receptje, így sikerült kiemelkednie a gasztroblogok tengeréből a hétköznapi háziasszonynak, akinek a neve mára egyet jelent a minőséggel és a bombabiztos receptekkel. Nagyon szeretem a blogját, sokszor sütöm meg a nála fellelt finomságokat, ezért naná, hogy nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy stílszerűen az új kenyér ünnepére jelenik meg az első könyve (tuti biztos, hogy lesz még több is), amelyet mivel előrendeltem, már a kezemben is tarthatok.
Kíváncsian lapoztam bele, azonnal megragadott az egyszerű szépsége, egyértelműen a szerző stílusához igazították a könyvet. Nagyon olvasmányosan írja le a kenyérsütési alapokat, még én is kedvet kaptam az öregtészta elkészítéséhez, pedig alapállásban gutaütést kapok attól, ha nem tudok azonnal nekiállni a sütésnek, hanem előtte még egy napot várni kell, hogy a kenyér lelkét képező kovász elkészüljön. Tudom, hogy szégyen, de én még nem sütöttem ilyen módon kenyeret, de egyik hétvégén biztosan ki fogom próbálni. Nagyon jól szerkesztett a könyv, az egyszerűtől a bonyolultabb receptek felé halad, így mindenkinek hasznára válhat ez a bájos, szerethető olvasnivaló, én nem most láttam először Limara receptet, de egy szép adagot előirányoztam magamnak elkészítési célzattal. Gyönyörűek a fotók, egyszerűen nagyszerűek a receptek, teljesen kezdők is el tudják készíteni őket. A szokásos fázisfotók helyett, illetve mellett most szemléletes rajzok mutatják be a bonyolultabb fogásokat, így bátran neki lehet állni az elsőre rettentő nehezen elkészíthetőnek látszó csodáknak. 
Próbáltam negatívumot keresni, de sajnos nem találtam, ez a könyv alapmű, minden kezdő konyhatündér polcán ott a helye, alig várom, hogy végigsüssem a benne szereplő finomságokat, és már most nagyon várom a folytatást!
 
10/10
 

2014. augusztus 11., hétfő

Stephen Hawking: Az én rövid történetem


Nemsokára kezdődik a torinói filmfesztivál, ott fogják bemutatni a Stephen Hawking életéről szóló filmet, amely a trailer alapján nagyon meghatónak ígérkezik, be lehet készíteni a 100-as zsepit. Korunk Einstein-jéről már készült egy kiváló tévéfilm 2004-ben, amelyben Benedict Cumberbatch alakította zseniálisan a professzort (nem véletlenül a kedvenc színészem, ugyebár:-)), őszintén remélem, ehhez hasonló színvonalú alkotást láthatunk majd a moziban.
Stephen Hawking népszerűsége a rocksztárokhoz mérhető, holott egy nagyon is elvont tudomány, a kozmológia értő művelője, de rendkívüli egyéniség, akit közérthető, jól szerkesztett könyveivel, tévéműsoraival (hardcore fanoknak mondanám, hogy eredetiben Cumberbatch hangján ismerhetjük meg a gondolatai, de Epres Attila is zseniálisan jól szinkronizálja) közelebb hozta a laikus közönséghez a kozmosz titkait. 21 éves korában gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nála, azt mondták, néhány éve van hátra. Ma 70 körül jár, és bár hosszú ideje tolószékben él, és csak számítógép segítségével tud kommunikálni, az elméje máig szabadon szárnyal. A tudományos életéről sokat tudunk, de magánéletéről a bulvárhíreken túl nem sokat, ezért nagyon kíváncsian olvastam el ezt a könyvet, amelyben ő maga mesél arról, hogyan élte meg a saját történetét.
Nagy tisztelője vagyok a professzornak, de azt kell mondanom, hogy csalódást keltő a könyv. A legnagyobb probléma az, hogy tényleg nagyon rövid, nem több, mint egy hosszabb interjú, olvasmányos stílusban megoszt velünk néhány anekdotát a gyermekkorából, az oxfordi évekből, futólag érinti a családi életét, a kelleténél kevesebb szót fecsérel feleségére, élete szerelmére, Jane-re, és még kevesebbet a gyerekeire.
Nincs túl jól szerkesztve a könyv, időrendben haladunk ugyan, de nincs meg a tudományos és a magánélet közötti egyensúly, így mindkét területen hiányérzete marad az olvasónak. Kiragadott történeteket olvashatunk lehengerlő stílusban előadva, de pont a lényeg hiányzik: hogyan éli meg a tudós, hogy már évtizedek óta minden perce az utolsó lehet? Hogyan tudott teljes életet élni minden hátráltató tényező ellenére? Melyek a legfőbb mérföldkövei tudományos munkájának, és hogyan jutott ezekre a felismerésekre? 
Nem méltó ez a könyv a professzor emberi és szakmai nagyságához, mindenkinek azt javaslom, hogy inkább Kitty Ferguson: Stephen Hawking élete és világa című könyvet olvassa el helyette, mert abban olvasmányos stílusban  teljes képet kap a tudós szakmai pályájáról és egyáltalán nem bulvárstílusban a magánéletről is.  

6/10                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

2014. augusztus 6., szerda

Hadarik Rita: Egészséges ínyencfalatok


Hála a jó égnek sem nekem, sem a családnak nincs olyan egészségi problémája, ami miatt gluténmentes ételek után kellene kutatnom, de ennek ellenére egyre inkább azon kapom magam, hogy keresem ezeket a recepteket, hiszen egészségesek, de ennek mindig visszatartott a kipróbálásuktól az, hogy azt gondoltam, nem olyan finomak, mint amilyen ízekhez én szokva vagyok. 
Hadarik Rita blogján gyakran megfordulok, lassan, de biztosan megkedveltem az elsőre meglepő,  a megszokottól nagyon is eltérő recepteket. Neki köszönhetően fedeztem fel a kölest, több finomságot is kipróbáltam már az ő ötleteiből, finomak voltak, én pedig kedvet kaptam a kísérletezéshez. Egyértelmű volt tehát, hogy meg kell vennem a szakácskönyvet, amelyben egészséges ínyencségek sorát mutatja be.
Tetszetős külsejű könyvecskéről van szó, hívogató a jól eltalált borítókép, kedves a beköszöntő is, ezért az olvasó kíváncsian lapozgatja végig a kiadványt. Klasszikus szakácskönyv szerkezete van (kenyerek, levesek, főzelékek, főételek, sütemények) az elején egy rövid leírás található a lisztérzékenységről, a végén pedig egy hasznos kisokos olvasható. Egyszerűen elkészíthető, mégsem átlagos recepteket oszt meg velünk a szerző, a leírások követhetőek. Tudom, hogy egy szakácskönyv nem a legjobb médium az egyéniség átadásához, nekem mégis hiányzik a blogra jellemző könnyed hangvétel, talán egy kicsit lehetett volna még finomítani a receptek előtti szöveget. Valamint a szerkesztés sem a legjobb, nagyon összefolynak a sorok, célszerűbb lett volna jobban széttördelni a leírásokat.
Mindezzel együtt a nyári programom megvan ezzel a könyvvel, rengeteg ötletet kaptam Ritától, a hétvégi konyhatündérkedés alanyait jó előre kiválasztottam, érdemes megvenni, mindenkinek ajánlom!

8/10