2013. október 17., csütörtök

Made in China

Mostanában megtalálnak a Kínával kapcsolatos dolgok. Például a cég, ahol dolgozom, tavasszal kínai tulajdonba került. Február óta kung-fu-t tanulok. (igen, kung-fu panda vagyok. és? ;D) Ez a könyv is rámvigyorgott a könyvtárban, és nohát, ez is Kínával kapcsolatos. Ha egészen őszinte akarok lenni, először csak a borító tetszett meg, majd elolvastam a rövid tartalmát, és már hoztam is kifele.

Miről is szól Jung Chang könyve, a Vadhattyúk? Egy család története, Kínában. Kezdődik a nagyanyával, aki még a legendás elkötözött lábú "szépségek" közé tartozott, egy generális ágyasa lett (akkor ez biztos pozíció volt), született egy lánya, aki ott volt a kommunizmus kiépítésénél. Ő már szerelemből házasodott, az ő lányuk lett Jung Chang. Igaz történet, a kommunizmust a kialakulásától a kulturális forradalmon és a terroron keresztül egészen a 70-es évek végéig követi. Mivel én 77-ben születtem, nem nagyon vannak emlékeim a kommunizmusról, max a kisdobosság, úttörőség, úttörőtábor. Sőt, még Nesquick-et és Coccolino-t is láttam, mert drága megboldogult papám szerzett ilyeneket - nem is akarom tudni, honnan és hogyan.
Jung viszont megélt minden mélységet, amit a kommunizmus Kínában létrehozott: éhezett, fanatizálták, parasztként dolgozott, a szüleit megkínozták, nem volt saját tulajdonuk, nem lehetett önálló gondolatuk, nem bírálhatták Maó-t, nem írhattak verseket, nem olvashattak. El sem tudom képzelni ezt az elnyomást, és ilyenkor jövök rá, hogy milyen jó is nekem. Gondolkodhatok, kimondhatom a véleményemet, szidhatom a vezetőséget (elvégre szólásszabadság van), olvashatok, művelhetem magam. 

Ajánlom azoknak, akik kíváncsiak arra, milyen is lehetett "az átkosban" az élet Kínában. Fájdalmas olvasmány, de én kötelezővé tenném - és itt nem a pártállásra gondolok, mert én nem politizálok. Ebben a könyvben az emberi méltóság, a soha fel nem adás a lényeg. Mert ez tesz minket emberré.




2013. október 13., vasárnap

Frei Tamás: 2015

Frei Tamás két előző könyve, A Megmentő, és A bankár minden eladási rekordot megdöntött. Ennek alapvetően két oka volt: az író megtalálta a piaci rést (eddig még senki nem írt a magyar felső tízezerről kalandregényt), valamint rendkívül jó volt az időzítés. Akkor dobták piacra, amikor a politikai - gazdasági események aktualitása miatt a potenciális olvasók különösen kíváncsiak voltak a háttértörténetre. A harmadik kötetet éppen ezért nem adták ki eddig (én már legalább egy éve előrendeltem, de csak most jelent meg), azonban ezúttal sajnos nem működött tökéletesen az amúgy profi marketing gépezet: talán túl sokáig váratták az olvasókat, akik éppen ezért talán túl sokat vártak a könyvtől.
2015-ben járunk. Éppen most értek véget a választások, és az emberek döbbentek szembesülnek azzal, hogy a választási törvény miatt nem sikerült leváltani a kormányt, holott az ellenzék több szavazatot kapott. A nép utcára vonul, forradalmi hevület (és káosz) lepi el Budapest utcáit egyik percről a másikra. Régi ismerősünk, André, az egykori légiós nem igazán tud foglalkozni ezzel, mert éppen személyes problémái akadtak: egy poligarcha (a politikai életben szerzett összeköttetései alapján meggazdagodott oligarcha) szemet vetett jól működő gasztronómiai vállalkozására, és amikor a fenyegetés nem használ, kislánya, Fruzsina élete kerül veszélybe. Az egykori légiós természetesen kimenti a kislányt a felgyújtott óvodából, azonban enyhén szólva dühös lesz, és amikor kiderül, hogy teljesen véletlenül azzal az emberrel került összetűzésbe, aki le akarja váltani a miniszterelnököt, nem habozik, akcióba lép.
Az előző könyvekhez hasonlóan profi íráshoz van szerencsénk, nem kevés aktuálpolitikai utalással, némely helyen bizony megdöbbentően valóságosra sikerült a fikció. Azonban éppen a profi írás miatt már előre lehet tudni, hogy körülbelül milyen fordulatot vesznek az események, ezért már nem tud olyan hatást kiváltani a trilógia utolsó része, mint a korábbiak. Okosan felépített politikai kalandregény, azonban nem sikerült jól eltalálni az akció-társadalomkritika arányát, ezért nem igazán ragad magával a történet. Nem mondom, hogy untam, de kb. a könyv negyedénél tudtam, hogy mi lesz a vége, és annyira nem érintett meg az egyébként bátran szókimondó elemzés a napi életünk hátterében zajló gazdasági-politikai játszmákról. Kétségtelen, hogy a mai magyar társadalom számos tipikus alakja tűnik fel a történetben, és néha elég brutális tud lenni a szembesülés a napi valósággal, azonban mégsem hat katartikus erővel a könyv.
Érdemes elolvasni, mert jó könyv, de az előző részek színvonalát sajnos már nem éri el.

2013. október 9., szerda

Büszkeség és balítélet - meg a zombik

Igen kérem, ez egy könyv címe. Igen, el is olvastam. Igen, tetszett. Na, akkor kicsit bővebben :)

Adva vagyon ugye Jane Austen örök klasszikusa: a Bennett lányok, Mr. Darcy, Mr. Bingley, Mr. Wickam, szerelem, nem szerelem, enyhe szenvelgés, a végén öröm-boldogság. Egyrészt nem is olyan régen olvastam, másrészt ez a könyv egészen egyszerűen kiabált értem a könyvtárban. Odamentem, megnéztem, vigyorogtam. Mert hát hogy néz már ki szegény Jane a borítón? Tök idiótaság, nem? Belelapozgattam, és megfogott.
80%-ban az eredeti könyv, csak itt annyi a plusz, hogy Angliában zombik vannak. Nem tudni miért, de a lényeg az, hogy vannak, folyamatos az utánpótlás, a nép meg vagy írtja őket, vagy a zombik megeszik az agyukat (De miért pont az agyra mennek a zombik? Ezt sose értettem. Ott az egész test, ezek meg csak az agyat eszik meg. Hát hol itt a gazdaságosság? XD). Ha esik az eső és felpuhul a föld, jönnek a zombik (mint a giliszták, nem?)
Az esti kártyajáték nem a bridzs, hanem a "kripta és koporsózás". Komoly szempont, hogy valaki Kínában kapott harcművészeti képzést, vagy Japánban. Teljességgel megszokott, ha a bál közepén beront egy rakás zombi - ilyenkor is az a fontos, hogy zombiírtás közben a hölgyek az egyik kacsójukat kecsesen a hátuk mögött tartsák. 
Amúgy a vége ennek is öröm-boldogság, mint az eredeti regényben. Én személy szerint IMÁDTAM, mert ennyire beteg és mégis szórakoztató könyvet még nem olvastam! Szerintem szánjátok rá az időt, mert feldobja az ember napját. Jobban, mint egy kis zombiégetés ;)