2013. november 30., szombat

Steve Berry: A Jefferson-kód

Négy amerikai elnököt gyilkoltak meg: Lincolnt 1865-ben, James Garfieldot 1881-ben, William McKinleyt 1901-ben és Kennedyt 1963-ban. Vajon lehet összefüggés a halálesetek között?
Az első, amerikai elnök ellen megkísérelt merénylet 1835-ben volt, Andrew Jacksont egy 32 éves szobafestő próbálta megölni.  Nem sikerült neki, de ez csak véletlen, egymás után két fegyvert is előrántott Jackson közvetlen közelében, de egyik sem sült el. Kiderült, hogy munkanélküliségéért az elnököt okolta. Richard Lawrence-et őrültté nyilvánították, és elmegyógyintézetbe zárták. Hogy jön ez ide? Mindjárt kiderül,
Kedvenc Cotton Melone-unk (az amerikai James Bond) nem sokáig élvezheti a boldog napokat Cassiopeia Vitt-tel. Éppen New Yorkba érkeznek egy kellemesnek ígérkező hétvégére, amikor Melone egy roppant rejtelmes emailt kap egykori főnökétől, Stephanie Nelle-től, amelyben kéri, találkozzanak. Hősünk mit sem sejtve eleget tesz a kérésnek, melynek következtében hirtelen az amerikai elnök, Danny Daniels elleni merénylet kellős közepén találja magát. Természetesen megmenti az elnököt, aki még természetesebben segítséget kér tőle és Cassiopeiatól a felbujtó megtalálása érdekében. Kicsit kínos az ügy, ugyanis a First Lady is gyanússá válik, azonban végül kiderül, hogy a kalózok leszármazottaival kell felvenni a harcot, akik nem első alkalommal kíséreltek meg merényletet amerikai elnök ellen. Soha nem voltak kiscserkészek, azonban volt egy jogszabály, ami büntetlenséget ígért nekik. Azonban úgy alakult, hogy ezt a dokumentumot Andrew Jackson (akit szintén meg akartak ölni a tengeri vámszedők) eltüntette, és egy eddig feltörhetetlen rejtjellel, az ún. Jefferson kóddal lezárt. Azonban egy tudós megfejtette a rejtélyt, ezért a kalózok minden lehetséges módon meg akarják szerezni a lapokat, mert nincs sok kedvük börtönbe vonulni. Ehhez természetesen Malone-nak is lesz néhány szava, ráadásul az amerikai elnöki családban is keverednek a szerelmi szálak.
Steve Berry eredetileg történész, ezért ezúttal is nagyon sok érdekességet tudhatunk meg az amerikai elnökökről. Azonban határozottan csökkent a könyv színvonala az előzőhöz képest, tisztes iparosmunka, de határozottan gyengébb, mint A császár sírja. Minden fordulat kiszámítható, hiányzik belőle a frissesség, biztosra ment az író, azt ismételi, ami korábban már sikert hozott számára: izgalmas akciójelenetek, dögös  főhős és főhősnő, sok mellékszereplő, titkosszolgálat, történelmi rejtélyekkel tűzdelt sématörténet. Nem kicsit vagyok csalódott, ennél sokkal többet vártam.
Egyszer érdemes elolvasni, de ha legközelebb ugyanezt a színvonalat kapom, én nem olvasok több Steve Berry könyvet az biztos, pedig eddig nagy fan voltam. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése