2013. január 5., szombat

Hattyúk tava

Tavaly láttam A fekete hattyú című filmet (ezért kapott megérdemelten Oscar-díjat Natalie Portman), nagyon tetszett, és megígértem magamnak, hogy egyszer meg fogom nézni a Hattyúk tava című balettet.
Az alkalom a két ünnep között jött el, ugyanis az Uránia Moziban leadták a moszkvai Bolsoj Balett (a balettszakma csúcsa) előadásában Csajkovszkij világhírű darabját. 
Nos, két dolog biztos: a Bolsoj Balett tényleg fantasztikus, és a balett nem az én műfajom.
A Hattyúk tava című balettet 1875-ben rendelték meg Pjotr Iljics Csajkovszkijtól, aki mindössze egyetlen év leforgása alatt elkészült a remekművel. A ősbemutató 1877-ben volt, Moszkvában. A most leadott balett koreográfiáját 2001-ben állította össze Jurij Grigorovics (a szentpétervári Kriov Balett szólótáncosa volt, majd a Bolsoj Színház művészeti vezetője lett). 
A történet röviden: a palotában Siegfried herceg születésnapját ünnepli. A fiatal lányok megpróbálják magukra vonni a figyelmét, hiszen az ifjú hercegnek a születésnapi bálján kell menyasszonyt választania. Amint lemegy a nap, a tiszta és igaz szerelemről álmodozó Siegfried megszökik, és egy csapat hattyú nyomába ered. Aztán találkozik Odettel, kitör a szerelem, ami tragédiába torkollik..
Hangsúlyoznám, hogy életem első (és minden valószínűség szerint utolsó) balett előadásán vettem részt, ezért csak laikusként tudom megosztani az élményeimet: lenyűgöző volt a látvány, hihetetlen pompa, díszletek, csodálatos technikai tudás, fantasztikus koreográfia. Komolyan mondom, minden balettművész élsportolói teljesítményt nyújt: szinte úsznak a levegőben, fittyet hánynak a gravitációra. Inkább nem akarom tudni, hogy mit szenvednek ezért a légies könnyedségért.. Ugyanakkor azt kell mondanom, engem egyáltalán nem varázsolt el annyira az előadás, ahogy gondoltam. Na persze, szép, szép, de annyira művi..Ráadásul nem viselem túl jól, hogy harisnyás fiúkat kell nézegetnem, akik nagyon lányosan viselkednek..
Odett alakítója, Marija Alekszandrova fantasztikus volt, igazi prímabalerina, éteri, amit előadott. Siegfried herceg (Ruszlan Szkvarcov) eléggé szürke volt,  technikailag tökéletes volt az előadás, de a művészi kifejező erő bizony hiányos volt. Nekem a legjobban Rothbart (Nyikolaj Ciszkardize) tetszett, ördögien jó volt, neki volt a legnagyobb drámai ereje, mindenkit lemosott a színpadról, és természetesen tökéletes technikával adta mindezt elő.
A két felvonás között kis kulisszatitkokat is megtudhattunk az előadásról, és a Bolsoj Balettről. Érdekesség, hogy a 80-as években úgy kellett előadni a művet, hogy ne tragédia legyen a vége, hanem happy end, csak a politikai változások után adhatták elő a darabot az eredeti változatban. 
Összességében azt kell mondanom, hogy nem bántam meg, hogy megnéztem az előadást, ezt egyszer mindenkinek látnia kell, de be kellett látnom, hogy engem a balett nem köt le.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése