2014. június 21., szombat

Mautner Zsófi: Főzőiskola - középfok

Mautner Zsófi merészet húzott, amikor vállalta, hogy abszolút kezdőknek készít abszolút alapreceptekből összeállított szakácskönyvet, de bejött neki, hatalmas siker lett a Főzőiskola -alapofokon, ezért nem meglepő módon már meg is jelent a folytatás. Ami azért már jóval Zsófisabb, de továbbra is könnyen elkészíthető ételek találhatóak benne, olyan ínycsiklandozóan leírva, hogy még nekem is megjött a kedvem a lekvárfőzéshez.
Abszolút a könyv célcsoportnak tartom magam, mivel elég régen lófrálok már a konyhában ahhoz, hogy a legalapvetőbb dolgokat tudjam, ahhoz azonban nem, hogy vegyem magamnak a bátorságot bonyolultabb ételek elkészítéséhez (inkább vagyont költök főzőiskolára:-)). Izgatottan lapoztam végig, természetesen azonnal találtam olyan receptet, amit kineveztem vasárnapi ebédnek (padlizsános tepsis lecsó), ezért rohantam kifosztani a zöldségest, a könyvhöz tartozó dvd-t az utolsó képkockáig végignéztem, és halálosan boldog vagyok, mert végre megtudtam, hogyan lehet meghámozni a és kimagozni a paradicsomot é! 
Eddig rettegtem a lekvárfőzéstől, roppant bonyolult folyamatnak tartottam, most viszont a saját szememmel láttam és olvastam, hogy mennyire egyszerű a folyamat, valószínűleg még a nyáron megpróbálkozom vele. Kaptam egy tuti pizzareceptet, egy dagasztás nélküli kenyérrel is beljebb vagyok, és azt is megtudhattam, hogyan kell paprikát sütni. A kovászos uborkát utálom, tehát valószínűleg soha nem fogok elrakni, de azért jó tudni, hogyan készül ez a finomság. Málnagranita tuti kipróbálós, néhány fagyi alaprecept szintén.
Egy jól szerkesztett, szórakoztatóan és érhetően leírt recepteket tartalmazó szakácskönyv, amely tökéletesen betölti az a funkciót, hogy az alapfokon túllépett konyhatündérek kedvét meghozza a kicsit bonyolultabb ételek elkészítéséhez.
Az egyetlen problémám az vele, hogy alapvetően nyári recepteket tartalmaz, pedig a többi évszakban is akad olyan recept, ami beleférhetett volna a középfokú konyhai tanulmányok keretében megtanulandók közé. De ennél nagyobb bajom ne legyen.
8/10

2014. június 17., kedd

Baráth Katalin: Az arany cimbalom


Azt a betyár mindenit, mennyire hiányzott már Dávid Veron! Az ókanizsai zsurnálhölgy századelőn játszódó kalandjai immár negyedik alkalommal bűvöltek el, Baráth Katalin (csak névrokon!) romantikus krimisorozatának legújabb darabja a letehetetlen kategória!

Dávid Veron, azaz immár Remete Istvánné természete nem sokat változott a derék mérnökemberrel megkötött nász óta. Ugyanolyan kíváncsi, romantikus lelkületű mint egykoron, azonban testezete egyre inkább emlékezteti arra, amelyet elméje még nem tudott elfogadni igazán: áldott állapotban van, immár 7 hónapja viseli édes terhét. Egy nem túl jól indul nap után (kicsinykét összezördült az urával egy kép miatt) egy közeli településre utazik nőgyógyászati célzatból, majd felszáll egy emeletes zöld buszra, remélve, hogy minél előbb hazaér a fárasztó nap után. Azonban Remete Pista hiába várja estebédre durcás asszonyát, ugyanis amaz buszt rossz képű legények hatalmukba kerítik, és az utasokat Veronnal együtt elnyeli az alföldi puszta mélye. Nem kell sokat várni az első gyilkosságra, azonban ahhoz, hogy a tettesre és a kiváltó okra fény derüljön negyven esztendőt kell visszamenni az időben, a híres betyárkirály Rózsa Sándor korába....

Baráth Katalin stílusa határozottan javul, az első regények kicsit utánérzéses hangulata után immár rátalált a saját hangjára az írónő. Azon túl, hogy vérbeli krimit kapunk (azaz nagyon lehet törni a buksit, hogy ki a gyilkos), jól fel van építve a történet, a múlt és a jelen megfelelő ritmusban cserélődik, ütősek az egyes fejezetek befejező képei, kellőképpen izgalmasak a fordulatok, habár a könyv utolsó harmadára már biztosak vagyunk benne, hogy mi lesz a végkifejlet, de annyira élvezetes a stílus, hogy ez már tényleg mindegy .Mert igazából a jól eltalált nyelvezet, az, ami rabul ejt, az ízes alföldi tájszólás, a betyárvilág, és az Osztrák - Magyar Monarchia korának hű bemutatása, a kiváló karakterábrázolás adja a könyv szívét-lelkét. 

Dávid Veron -nak jót tett a házasság és a viselősség, kontúrosabb lett a szeleburdi lány alakja, Remete Pista továbbra is az ő másik fele, aki alapvetően egy biztonságot nyújtó,  nyugodt ember, de ha szeretett Veronja veszélyben van, bizony, még ő is ki tud jönni a sodrából. Az ifiasszony édesapjáról viszont nagyon sok újdonság derül ki, nem volt ő bizony mindig ilyen mintagazda. Rózsa Sándor legendás alakjáról is lehull a lepel, az öreg betyár emberi oldalát is megismerhetjük, de azért az a híres ostor nem egyszer kerül elő a történet folyamán a múltban és a jelenben egyaránt. 

Nagyon jó a könyv, bár a végére sajnos kicsit kifogyott a szufla, de nem baj, legalább lesz mit javítani a következő részben. Minőségi lektűr, igazi stílusbravúr, kiváló krimi, tökéletes szórakozást nyújt, mindenkinek ajánlom!

9/10