George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja

Végre elstartolt a Trónok harca legújabb évada, ismét visszatértünk Westerosba, ahol a Hét Királyság eseményei garantáltan fenn fogják tartani az érdeklődésünket. Olyan gyorsan forgatják a sorozatot, Martin pedig olyan lassan írja a könyveket, hogy hosszú távon biztosan lesznek komoly eltérések, de igazából nem számít, alig várjuk már, hogy újra vérben, intrikában és szexben gázoljanak a szereplők.

Rajtam olyannyira úrrá lett a Vastrón körüli felhajtás, hogy nem igazán bírtam ki holnapig a következő részig, muszáj volt még olvasnom valamit a Westeros-ban történtekről. A könyveket már többször olvastam, viszont szerencsére Martin nemrégiben írt egy rövidebb történetet, afféle előzményt, amely abban a korban játszódik, amikor még a Targaryenek uralkodtak a hét királyságon. Gyorsan elő is kerítettem a könyvet, és gyorsan ki is végeztem ezen  a szép vasárnapi napon. Összességében jól szórakoztam, de nem kicsit vagyok csalódott: ez a könyv egy ujjgyakorlat, hiányzik belőle a sorozat zsenialitása.

Egy idős kóbor lovag a halála előtt lovaggá üti fegyverhordozóját, aki amúgy nem dicsekedhet nemesi felmenőkkel, hiszen Dunk a Bolhavégen született Királyvárban. Egy lovagi tornán próbál nevet szerezni magának, amely azonban tragédiába fullad, így egy rangrejtett Targaryen fegyverhordozóval az oldalán hosszú útra indul, a kóbor lovagok nem könnyű életét élve az intrikák sújtotta Hét Királyságban, amelyben nemcsak a sárkányok haltak már ki, de a lovagi becsület is...

Nem mondanám unalmasnak a regényt, de tényleg hiányzik belőle az a bizonyos plusz, ami a Tűz és Jég dala sorozatban megvolt. Martin ennél sokkal többet és jobbat tud, ezúttal nem erőltette meg magát, tisztes középszerrel örvendeztette meg az olvasókat. Erős utánérzés az alkotás, bár akad benne jó néhány váratlan fordulat, de nem vágnak földhöz az események. A főszereplő alakja érdekes, de nem eléggé, ennél sokkal erősebb karakterekhez vagyunk szokva. A westerosi hangulat megvan, ezért nem teljes csalódás a könyv, de tényleg csak a hiányérzet csökkentésére elég, semmi másra. 

A sorozat nyomába sem ér ez az előzménytörténet, egyszer érdemes elolvasni, de ne várjunk tőle túl sokat, nem nyújt  maradandó élményt.

6/10