Ki nem álmodozott arról, hogy részt vehet egy igazi filmforgatáson? Nagyszerű érzés lehet nézni a nagyszerű színészeket, akik a szemünk előtt hozzák létre a csodát, lényegülnek át egy másik emberré, a művészet elefántcsonttornyában ki ne kalandozna?
Indulhat a forgatás? Csapó, and action!
Egy dzsungelben vagyunk, ahol most készül a következő évek legnagyobb mozija. A szereplőgárda brilliáns: az akciósztár Speedman (Ben Stiller), a komikussztár Portnoy (Jack Black), és az ötszörös Oscar-díjas színészisten, Lazarus (Robert Downey Jr.) együttes erővel hozza ki magából a maximumot, hogy elkészítse a világ legjobb háborús filmjét. Legalábbis mi, a közönség így tudjuk.
Ámde amikor leállnak a kamerák, a következő kép tárul elénk: Speedman képtelen hozni a figurát, Lazarus mellett senkinek érzi magát (megértem, Robert Downey Jr. mellett Gary Oldman alatt mindenki ezt érzi, nem?), az előző filmje, amelyben egy értelmi fogyatékost játszott, megbukott, ráadásul a kedvenc gyümölcslevét sem találja, hát csoda, ha ki van borulva, és az ügynökét (Matthew McConaughey) hívogatja folyamatosan a rettenetes világfájdalmával? Lazarust kikészíti a sok amatőr, ráadásul annyira beleélte magát a szerepébe, hogy képtelen szabadulni tőle, az agyára megy mindenkinek. Nála már csak Portnoy rosszabb, ugyanis heveny kokainmámorban boldogítja a stábot. Vagyis van egy rakat primadonnánk, akit az elsőfilmes rendező Damien (Steve Coogan - általában odavagyok az angol színészekért, na ő a kivétel, szerintem nem sok keresnivalója van a filmvásznon) nem igazán tud kordában tartani. Eredmény: hiszti a köbön, a forgatás nem halad, ráadásul a pirotechnikus felégeti a forgatás helyszínét, és közben még a kamera sem forgott. Hát csoda, ha a producer (Tom Cruise) hangyányit mérges lesz, és jól kiosztja mindenki fejét? A rendező kap egy utolsó esélyt, erre kitalálja, hogy a dzsungel kellős közepébe viszi elkényeztetett színészeit, távol a stábtól, egyedül kell szembenézniük a forgatókönyv kihívásaival. Lázba hozza színészeit egy jól sikerült lelkesítő szöveggel, majd hirtelen aknára lép, és felrobban. A színészek azt hiszik, hogy ez is része a filmforgatásnak, és teljesen felajzva vágnak neki a naturalista filmforgatásnak. És elszabadul a pokol, mert a film valósággá válik..
Hihetetlen humoros a szövegkönyv, tele van zseniális szófordulatokkal, filmes poénokkal, görbe tükröt mutat Hollywoodnak, az egész filmforgatásos cirkusznak. Ráadásul a humoros felszín alatt nagyon komoly témákra irányítja a figyelmet: a producerek pénzéhsége, a filmipar embertelensége, a színészek kiszolgáltatottsága mind-mind bemutatásra kerül. Ennek a filmnek tarolnia kellett volna az Oscar-díjkiosztón. Mégsem ez történt, "csupán" Robert Downey Jr. gyűjtött be egy jelölést, de nem kapta meg a szobrocskát (végülis csak ő nemzedéke legjobb színésze, miért is kapná meg, nem igaz?). Mi volt a gond? Ahogy már többször kifejtettem, egy jó filmhez alapvetően három dolog kell: egy jó forgatókönyv, egy jó főszereplő és egy jó rendező. A jó forgatókönyv megvolt, Robert Downey Jr. megvolt, na kin ment el a film? Naná, hogy a rendezőn, aki nem volt már, mint Ben Stiller. Aki nem tudta eldönteni, hogy komédiát, vagy drámát forgat. Így csak kapkodjuk a fejünket, és bár általában sírva nevetünk a poénokon, a film csak nem akar összeállni: folyamatosan ott a kétely, hogy ezt most komolyan mondják vagy csak hülyéskednek? A színészek mentik meg a filmet: Robert Downey Jr. identitászavarok színészként ("tudom, hogy ki vagyok, egy csávót játszom, aki egy csávónak adja ki magát") felszabadultan komédiázik, mégis egyetlen pillantásában ott van a végigdrogozott '90-es évek minden fájdalma. Jack Black nagyon jól hozza a ripacs, kokainfüggő komikust, öröm újra látni Nick Noltet. Az igazi meglepetés azonban Tom Cruise: a producer szerepében olyan színészi mélységeket mutat meg, amiről nem hittem volna, hogy megvannak benne. Ben Stiller elkövette azt a hatalmas hibát, hogy magára osztotta a főszerepet. Amúgy nem rossz színész, de Downey Jr. egy másik kategória, és ez nagyon látszik. Ráadásul túljátssza a szerepét, ami nagyon idegesítő. Ennél már csak az idegesítőbb, hogy az utóbbi évek legjobb forgatókönyvéből sikerült egy rendkívül identitászavaros filmet rendeznie. Pedig tényleg korszakalkotó film lehetett volna. De nem lett az.
Mégis sok mindent megtudunk belőle Hollywood igazi arcáról. Kellett ez nekünk?
Csapó, ennyi.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése