Ahogy már többször kifejtettem, egy jó filmhez alapvetően három dolog kell: egy jó forgatókönyv, egy jó rendező és egy jó főszereplő.
Nagyon igazságtalannak tartom, hogy a rendezőket és a színészeket hatalmas felhajtás övezi, a forgatókönyvírók ugyanakkor egyáltalán nem kapják meg az őket megillető elismerést. Pedig nélkülük el sem kezdődhetne egy filmforgatás. Mert hogyan indul egy filmes projekt? Forgassunk filmet! Oké! Miről? Mit tudom én, keressünk egy jó ötletet. Megtaláltuk, király! És, most mi legyen? Hogyan lesz egy ötletből filmalapanyag? Nos, ilyenkor kerül képbe a forgatókönyvíró. Ő ír az alapötletből egy kb. 150 oldalas könyvet, ami alapján leforgatják a filmet. Hogyan? Nos, a forgatókönyvírás 95%-ban technika, 5%-ban művészet. A technikát meg lehet tanulni, a művészethez a tehetség pedig vagy van, vagy nincs. A közepes forgatókönyvíró ismeri a technikát, a kiváló forgatókönyvíró pedig művészi szinten műveli a technikát. Mondjak példát? A Die Hard nálunk forgatott utolsó részébe belezsúfoltak mindent, ami technikailag szükséges egy jó akciófilmhez: apa-fiú konfliktus, csúnya rosszfiú, akcióhegyek. És mégsem működött a film. Miért? Nos, azért mert a forgatókönyv egy fércmű volt, innentől kezdve pedig még egy Bruce Willis sem tudja megmenteni a filmet. És a pozitív példa: Tarantino forgatókönyve a Djangóhoz. Méltán kapott Oscar-díjat, a zseniális szövegtől gondolom nemcsak én dobtam el az agyam.
De ugyanígy működnek a tévésorozatok is. Az én kedvemért nézzük a két jelenleg futó Sherlock Holmes-sorozatot, jó? Az angol sorozat minden szakmai díjat visz, az amerikai viszont nem az igazi. Mi a különbség, hiszen mindkét változatban kiváló angol színész alakítja a mesterdetektívet? Elárulom: a forgatókönyv (minő meglepetés, ugyebár?). A BBC-nél Steve Moffat brilliáns szövege és cselekményszövése teljesen leköti a figyelmet, az amerikai forgatókönyvíró viszont nem áll ennyire a helyzet magaslatán, dögunalom a sorozat, én fél órát tudtam nézni belőle, pedig Johnny Lee Millert nagyon jó színésznek tartom, és tényleg kíváncsi voltam a sorozatra.
Nézzünk körül a saját házunk táján: melyik magyar filmnek volt nagy sikere az utóbbi években? A Szabadság, szerelemnek, a Csak szex és más semminek és a Valami Amerikának. A többi sima kasszabukás. Miért? Igen, a forgatókönyv. Andy Wajnát lehet szidni, de egy biztos: ő egy profi filmes, és tudja, hogy a forgatókönyv az első. Ezért most óriási a felháborodás szakmai körökben, azt mondják, most veri szét a magyar filmgyártást, ez viszont szerintem nem igaz: most alapozza meg a következő évek, évtizedek sikereit. A folyamat fájdalmas, de szükségszerű: egyre több külföldi film forog nálunk, lassan megtanuljuk a profi filmes technikát, amelynek része a profi forgatókönyvírás is. Ha figyeltétek a híreket, Andy a világ legjobb forgatókönyvíróit hozta el nekünk: Tarantino(!), Oliver Stone, Alan Parker tapasztalataival segíti a magyar szakembereket, akik között lehet, hogy ott ül a leendő első magyar Oscar-díjas forgatókönyvíró is.
Végül néhány szó a könyvről: hiánypótló mű, tényleg gyakorlatias tanácsokat ad a kezdő forgatókönyvíróknak, de olyan szórakoztató formában, hogy laikusoknak is érthető. És végre pontosan tudom, hogy technikailag mitől működik egy film és hol vannak a buktatók. Minden filmrajongónak kötelező olvasmány!
Ami engem illet, nos, valószínűleg ki fogom próbálni a forgatókönyvírást, már csak a szellemi kaland kedvéért is..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése