Kis családom már nagyon régen előre sajnálja leendő férjemet (akivel még nem találkoztam, igaz, annyira nem is kerestem), ugyanis nem vagyok sima eset, valószínűleg nem lesz fáklyás menet a velem történő együttélés. Ugyanakkor az összes családos ismerősöm azt mondja, hogy milyen jó nekem, mert szingliként csak magammal kell foglalkoznom, eszembe ne jusson férjhez menni, a babaprojektet pedig halasszam, amíg lehet (erről az a véleményem, hogy majd én eldöntöm, hogy mikor szeretnék gyereket, de először is az apukát kellene megtalálnom hozzá). Sorjáznak a történetek, a panaszok, és persze a boldog ömlengések is a közös életről, attól függően, hogy a pár éppen melyik korszakát éli. Én részemről fatalista vagyok, ha jőni kell, majd jönni fog az igazi, addig is élem a kis életemet úgy és ahogyan nekem tetszik. De ettől még istenien tudok szórakozni a párkapcsolatok mennyéről és pokláról szóló könyveken.
Betegre nevettem magam az írónő A pasi a szomszéd sír mellől című könyvén, amely arról szól, hogyan szeret egymásba két teljesen különböző ember, a parasztgazda Benny és a könyvtáros Desirée. A történet ott ért véget, hogy bár szakítottak és mindketten egy hozzájuk tökéletesen illő emberrel próbálnak új életet kezdeni, mégis úgy döntöttek, tesznek három kísérletet a gyereknemzésre, ha összejön a baba, együtt maradnak. A folytatást már ebből a könyvből tudjuk meg. Természetesen amilyen szerencséjük van, megfogan a kicsi, így jöhet a közös, boldognak álmodott élet, Desirée kiköltözik a tanyára Benny-hez. Kezdetben nagyon boldogok, de sajnos az évek múlásával bebizonyosodik, hogy a szerelem nem győz le mindent, a mindennapok küzdelmeiben a legnagyobb hőfokon égő érzelmek is megfakulnak...
Nagyot csalódtam sajnos a könyvben, a közelében sincs az első résznek. A stílussal továbbra sincs probléma, de sajnos nem sikerült olyan érdekfeszítően és szórakoztatóan megírni a fiatalok házasságának történetét, mint a szerelmük hajnalát. Ezt is egy szuszra olvastam végig, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy unatkoztam közben, de nem is nevettem magam halálra rajta. Valószínűleg túl hosszú időszakot ölelnek fel az események, így természetszerűleg felszínessé váltak a karakterek. Az első résznek éppen az volt a varázsa, hogy két teljesen különböző ember próbált együtt élni, most viszont azt követhetjük figyelemmel, hogyan alakul ki a közös nevező, és ezzel együtt hogyan szürkül el a főszereplők egyénisége. Desirée kékharisnya, vega értelmiségi lányból végül mindennapi farmerfeleség lesz, Benny, nos ő nem sokat változik, de egosita alakból felelősségteljes férj és apa lesz. Nem ez a baj, hanem az, hogy ezt a folyamatot nem sikerült olyan sodró lendülettel megírni, mint az első részt, nem tud magával ragadni a történet. Sajnálom, mert ennél sokkal több volt ebben a könyvben és a témában is. Ettől függetlenül érdemes elolvasni egyszer a könyvet, tökéletes kikapcsolódást nyújt, de sajnos teljesen felejthető élményt is.
Közepesen szórakoztató könyv a családi élet szépségeiről és csúfságairól, amelyből sajnos hiányzik az első rész zsenialitása.
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése