A Báthory-vérnek nem lehet parancsolni. Elveszhet a páva-trón, az enyészeté lehet a mesés családi vagyon, a hamvas bőr, Erdély tragikus sorsú dinasztiájának leszármazottja akkor sem engedhet a büszkeségből, ha száműzték, megtalálja a módját, hogy végül az ő akarata érvényesüljön a soha nem volt Tündérország életében. Úgy alakítja az eseményeket, hogy azt hiszik, őt használják fel kémként a hatalom átmeneti birtokosai, de valójában az ő akarata érvényesül. Hát igen, Báthory Anna még romjaiban is képes arra, hogy bosszút álljon a testvéréért, és gondoskodjon arról, hogy az ő vére irányítsa az ország sorsát, miután ő már távozott az árnyékvilágból.
Ha esetleg még valakinek nem tűnt volna fel, a történelmet soha nem a férfiak irányították, a mögöttük álló asszonyok érvényesítették az akaratukat rajtuk keresztül. Ugron Zsolna Úrasszonyok-sorozatának második kötete ezt mutatja be stílusosan, de egy kicsit felszínesen és túlírtan. Az erdélyi menyegző hatalmas siker volt, és valóban egy jó könyvet is tisztelhettünk benne, magasan volt tehát a léc, amelyet ezúttal sajnos nem sikerült megugrani. Egyrészt eléggé háttérbe szorult Báthory Anna alakja, túl sok karakterre összpontosít az írónő, csak a könyv vége felé kerül újra előtérbe, de akkor aztán nem ismer könyörületet, családja érdekében mindent megtesz, hogy Erdély trónja olyan ember kezébe kerüljön, akit ismét egy Báthory irányíthat, ha már férfiágon kihalt az uralkodásra született dinasztia. Sok évtizedes száműzetés sem tudta kiölni belőle a sárkány tüzét, még hamvaiban is képes arra, hogy elpusztítson mindenkit, aki az útjában áll. És természetesen a nagy szerelem, Eszterházy nádor sem menekülhet bosszújától igaz, nem őt emészti el, hanem a családját, elsősorban pedig a nádorasszonyt, a kedves, ártalmatlan Nyáry Krisztina, aki megkapott mindent, ami Annának járt volna, és ezért pusztulnia kellett.
Kár, hogy ez a hatalmas szenvedély csak nyomokban fedezhető fel a könyvben, amelynek nagyon jó stílusa, de erősen gomolygó története van, amely sajnos nem tud magával ragadni. A legnagyobb erénye az, hogy kiválóan bemutatja, milyenek voltak a hétköznapok Erdélyben, a politikai események, az arisztokraták ármánykodásai, és legfőképpen azt, hogyan irányították az asszonyok a háttérből az ország dolgait. Csak a szerelem, a romantika veszett ki a történetből, meglepően komor és sötét a könyv hangulata. Nem mondanám unalmasnak, de nem is olvastam olyan mohón a lapokat, mint az előző könyv esetében. Mindezzel együtt ez még mindig egy minőségi lektűr, nem ment el a kedvem a sorozattól, habár már kicsit kisebb lelkesedéssel várom a következő felvonást (bár annak már Báthory Zsófia lesz a főszereplője, ő sem egy unalmas személyiség...).
Szép, de kicsit üres történelmi tabló, amelyből hiányzik az előző rész sodró ereje.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése