Tarantino öregszik. Nemcsak külsőleg (szokása szerint feltűnt egy cameo erejéig a filmben, és bizony el van hízva és finoman szólva is látszik rajta a kora), hanem szakmailag is.
Taratino egyként huszadrangú rendező, az ő zsenialitása mindig is a forgatókönyvben rejlett. Ő írta a Tiszta románc forgatókönyvét (imádtam a film minden egyes pillanatát, teljesen új látásmódot hozott a poros hollywoodi klisék világába!), az azért kapott pénzből finanszírozta első filmjét, a Kutyaszorítóbant, ami meghozta a számára a világsikert. Igazából nem rendezett sok filmet, de szinte mindegyikből kultfilm lett: Ponyvaregény, Kill Bill, Becstelen brigantyk. A Tarantino stílus összetéveszthetetlen: zseniális párbeszédek, káromkodás hegyek, fröcskölő vér, erőszak a köbön, és persze minden filmben van egy operaszerűen megkomponált óriási véres leszámolás. A B-filmek istenítése A szinten. És persze minden filmben Taratino egykori bálványai is újra esélyt kapnak Hollywoodban: John Travolta (Ponyvaregény), Pam Grier (Jackie Brown), David Carradine (Kill Bill).
A Becstelen brigantyk egy bitang jó film volt, mindenki mással együtt én is kíváncsian vártam az új Tarantino filmet. Az érzéseim felemásak. Egyrészt halálra nevettem magam a film egyes jelenetein, ájuldoztam időnként a cool dumától, de nem tudtam megszabadulni attól az érzéstől, hogy ezt már láttam/hallottam más kontextusban egy másik Tarantino filmben.
Jamie Fox fantasztikusan jó, übercool szerkóban nyomja az überjó szöveget, megköszönheti Tarantinónak, hogy újra pályára állította látványosan döglődő karrierjét. Christoph Walz maga a tökély, ismét Oscar-díjas formában van, Samuel L. Jackson eszméletlen, ahogy idős néger házvezetőként folyamatosan niggerez, Leonardo DiCaprio lubickol a tipikus déli birtokos szerepében. Na és persze Franco Nero cameoja sem mindennapi (az eredeti filmben ugye ő alakította Djangot). Don Johnson sem lett fiatalabb, de nem veszi magát túl komolyan, és ez nagyon jól áll neki.
A történetnek nem sok értelme van, meg annyira nem is lényeges, Tarantinónál nem érdemes logikát keresni, egyszerűen csak el kell merülni a filmben, hagyni kell, hogy sodorjanak a történések. Na most, nekem ezzel voltak komoly gondjaim: a Becstelen Brigantykat annak idején nagyon izgalmasnak találtam, most azonban valahogy nem éreztem ezt: na persze sokszor maradt tátva a szám a szövegtől, de nem volt konstans beájulás. Tarantino elkezdte ismételni saját magát, kezd kopni a varázs.
Szóval Quentin, keríts magadnak egy csinos kis színésznőt, húzz el egy szigetre, és kapd össze magad, mert legközelebb ez már kevés lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése