Mostanában megtalálnak a Kínával kapcsolatos dolgok. Például a cég, ahol dolgozom, tavasszal kínai tulajdonba került. Február óta kung-fu-t tanulok. (igen, kung-fu panda vagyok. és? ;D) Ez a könyv is rámvigyorgott a könyvtárban, és nohát, ez is Kínával kapcsolatos. Ha egészen őszinte akarok lenni, először csak a borító tetszett meg, majd elolvastam a rövid tartalmát, és már hoztam is kifele.
Miről is szól Jung Chang könyve, a Vadhattyúk? Egy család története, Kínában. Kezdődik a nagyanyával, aki még a legendás elkötözött lábú "szépségek" közé tartozott, egy generális ágyasa lett (akkor ez biztos pozíció volt), született egy lánya, aki ott volt a kommunizmus kiépítésénél. Ő már szerelemből házasodott, az ő lányuk lett Jung Chang. Igaz történet, a kommunizmust a kialakulásától a kulturális forradalmon és a terroron keresztül egészen a 70-es évek végéig követi. Mivel én 77-ben születtem, nem nagyon vannak emlékeim a kommunizmusról, max a kisdobosság, úttörőség, úttörőtábor. Sőt, még Nesquick-et és Coccolino-t is láttam, mert drága megboldogult papám szerzett ilyeneket - nem is akarom tudni, honnan és hogyan.
Jung viszont megélt minden mélységet, amit a kommunizmus Kínában létrehozott: éhezett, fanatizálták, parasztként dolgozott, a szüleit megkínozták, nem volt saját tulajdonuk, nem lehetett önálló gondolatuk, nem bírálhatták Maó-t, nem írhattak verseket, nem olvashattak. El sem tudom képzelni ezt az elnyomást, és ilyenkor jövök rá, hogy milyen jó is nekem. Gondolkodhatok, kimondhatom a véleményemet, szidhatom a vezetőséget (elvégre szólásszabadság van), olvashatok, művelhetem magam.
Ajánlom azoknak, akik kíváncsiak arra, milyen is lehetett "az átkosban" az élet Kínában. Fájdalmas olvasmány, de én kötelezővé tenném - és itt nem a pártállásra gondolok, mert én nem politizálok. Ebben a könyvben az emberi méltóság, a soha fel nem adás a lényeg. Mert ez tesz minket emberré.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése