2013. október 9., szerda

Büszkeség és balítélet - meg a zombik

Igen kérem, ez egy könyv címe. Igen, el is olvastam. Igen, tetszett. Na, akkor kicsit bővebben :)

Adva vagyon ugye Jane Austen örök klasszikusa: a Bennett lányok, Mr. Darcy, Mr. Bingley, Mr. Wickam, szerelem, nem szerelem, enyhe szenvelgés, a végén öröm-boldogság. Egyrészt nem is olyan régen olvastam, másrészt ez a könyv egészen egyszerűen kiabált értem a könyvtárban. Odamentem, megnéztem, vigyorogtam. Mert hát hogy néz már ki szegény Jane a borítón? Tök idiótaság, nem? Belelapozgattam, és megfogott.
80%-ban az eredeti könyv, csak itt annyi a plusz, hogy Angliában zombik vannak. Nem tudni miért, de a lényeg az, hogy vannak, folyamatos az utánpótlás, a nép meg vagy írtja őket, vagy a zombik megeszik az agyukat (De miért pont az agyra mennek a zombik? Ezt sose értettem. Ott az egész test, ezek meg csak az agyat eszik meg. Hát hol itt a gazdaságosság? XD). Ha esik az eső és felpuhul a föld, jönnek a zombik (mint a giliszták, nem?)
Az esti kártyajáték nem a bridzs, hanem a "kripta és koporsózás". Komoly szempont, hogy valaki Kínában kapott harcművészeti képzést, vagy Japánban. Teljességgel megszokott, ha a bál közepén beront egy rakás zombi - ilyenkor is az a fontos, hogy zombiírtás közben a hölgyek az egyik kacsójukat kecsesen a hátuk mögött tartsák. 
Amúgy a vége ennek is öröm-boldogság, mint az eredeti regényben. Én személy szerint IMÁDTAM, mert ennyire beteg és mégis szórakoztató könyvet még nem olvastam! Szerintem szánjátok rá az időt, mert feldobja az ember napját. Jobban, mint egy kis zombiégetés ;)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése