Frei Tamás két előző könyve, A Megmentő, és A bankár minden eladási rekordot megdöntött. Ennek alapvetően két oka volt: az író megtalálta a piaci rést (eddig még senki nem írt a magyar felső tízezerről kalandregényt), valamint rendkívül jó volt az időzítés. Akkor dobták piacra, amikor a politikai - gazdasági események aktualitása miatt a potenciális olvasók különösen kíváncsiak voltak a háttértörténetre. A harmadik kötetet éppen ezért nem adták ki eddig (én már legalább egy éve előrendeltem, de csak most jelent meg), azonban ezúttal sajnos nem működött tökéletesen az amúgy profi marketing gépezet: talán túl sokáig váratták az olvasókat, akik éppen ezért talán túl sokat vártak a könyvtől.
2015-ben járunk. Éppen most értek véget a választások, és az emberek döbbentek szembesülnek azzal, hogy a választási törvény miatt nem sikerült leváltani a kormányt, holott az ellenzék több szavazatot kapott. A nép utcára vonul, forradalmi hevület (és káosz) lepi el Budapest utcáit egyik percről a másikra. Régi ismerősünk, André, az egykori légiós nem igazán tud foglalkozni ezzel, mert éppen személyes problémái akadtak: egy poligarcha (a politikai életben szerzett összeköttetései alapján meggazdagodott oligarcha) szemet vetett jól működő gasztronómiai vállalkozására, és amikor a fenyegetés nem használ, kislánya, Fruzsina élete kerül veszélybe. Az egykori légiós természetesen kimenti a kislányt a felgyújtott óvodából, azonban enyhén szólva dühös lesz, és amikor kiderül, hogy teljesen véletlenül azzal az emberrel került összetűzésbe, aki le akarja váltani a miniszterelnököt, nem habozik, akcióba lép.
Az előző könyvekhez hasonlóan profi íráshoz van szerencsénk, nem kevés aktuálpolitikai utalással, némely helyen bizony megdöbbentően valóságosra sikerült a fikció. Azonban éppen a profi írás miatt már előre lehet tudni, hogy körülbelül milyen fordulatot vesznek az események, ezért már nem tud olyan hatást kiváltani a trilógia utolsó része, mint a korábbiak. Okosan felépített politikai kalandregény, azonban nem sikerült jól eltalálni az akció-társadalomkritika arányát, ezért nem igazán ragad magával a történet. Nem mondom, hogy untam, de kb. a könyv negyedénél tudtam, hogy mi lesz a vége, és annyira nem érintett meg az egyébként bátran szókimondó elemzés a napi életünk hátterében zajló gazdasági-politikai játszmákról. Kétségtelen, hogy a mai magyar társadalom számos tipikus alakja tűnik fel a történetben, és néha elég brutális tud lenni a szembesülés a napi valósággal, azonban mégsem hat katartikus erővel a könyv.
Érdemes elolvasni, mert jó könyv, de az előző részek színvonalát sajnos már nem éri el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése