Diane Keaton egy antisztár: nem szexbomba, még csak nem is igazán jó színésznő, amit tud is magáról (műkedvelőnek tartja magát, nem művésznek), az egyéniségével hódit.
Habár legendává vált a Woody Allen rendezte Annie Hall-ban (Oscar díjat is kapott érte), láthattuk a még legendásabb Keresztapában, a nem kevésbé kultikus Vörösökben, vagy újabban az Elvált nők klubjában, illetve a Minden végzet nehéz című filmben Jack Nicholsonnal, mégsem lett belőle sohasem világsztár.
Régen eltűnt a szemem elől, ezért kíváncsian vettem a kezembe önéletrajzi írását, amely meglepően jól sikerült. Nem átlagos biopic, az túl szimpla lenne Diane-tól, hanem egy párhuzamos életrajz. Édesanyja életét hasonlítja össze az övével, sokszor levelek alapján. Dorothy, Diane anyja egész életében háztartásbeli volt, majd miután felnevelte négy gyermekét, 40 évesen iratkozott be a főiskolára, és szerzett diplomát, majd írt (csak az asztalfióknak), és kollázsokat készített. Ennek a rendkívüli asszonynak az volt legnagyobb tragédiája, hogy Alzheimer kórban szenvedett, 15 évig küzdött a betegséggel. Miközben az ő sorsát kísérhetjük figyelemmel, szinte mellékesen megtudjuk, hogyan vált egy fiatal színésznőből híres filmsztár. Átélhetjük a nagy szerelmeket Woody Allennel, Warren Beatty-vel, és Al Pacinoval. Nem, ne várjunk hálószobatitkokat, inkább azt érhetjük meg, hogy egy független, erős nő miért nem ment férjhez, és miután nem született gyermeke, miért fogadott örökbe 50 évesen egy kislányt, majd később egy kisfiút.
Női sorsokat láthatunk finom eszközökkel, egyszerűen, nagy szavak nélkül, és nem meglepő módon kiderül a hollywoodi álomvilág mennyire felszínes és üres, mennyivel szebb, teljesebb életet él ennél egy egyszerű háziasszony, akinek a családja fontosabb a saját karrierjénél.
Szép, jó, őszinte könyv, mindenkinek ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése