Elsőfokú Sherlock Holmes függőségben szenvedek, és semmi esély sincs rá, hogy valaha ki fogom nőni. Az összes SH novellát többször elolvastam, most vettem meg angolul is, mert ha már úgyis fel kell turbózni az angolomat, legalább érezzem jól magam közben. Sir Arthur Conan Doyle világában otthon érzem magam, nem véletlenül a viktoriánus Anglia a kedvenc történelmi korom. A sors fintorának tartom, hogy bár voltam Londonban, az SH múzeumba nem jutottam el, ezt a hiányosságot záros határidőn belül pótolni fogom. A könyvjelzőmön, sőt, még az egérpadomon is SH képe található.
Bár a Sherlock című BBC sorozatot nagyon szeretem (tantiluszi kínok között várom az októberben startoló harmadik évadot), és Benedict Cumberbatch a kedvenc színészem (nem, nem a Sherlock, hanem a Hawking és a Frankenstein miatt), mégis azt vallom, hogy az a Sherlock Holmes, akit Doyle megírt, Jeremy Brett volt és senki más, valamint az a tévésorozat az igazi, melyben ő játszotta a mesterdetektívet.
A fentiek után gondolom senkit nem lepek meg azzal, hogy nagyon kényes vagyok arra, hogy Doyle klasszikusán kívül milyen SH írásművet veszek a kezembe. Rengeteg az alacsony színvonalú epigon alkotás, általában az első egy-két oldal után borzadva szoktam földhöz csapni őket.
Anthony Horowitz könyvére azonban kíváncsi voltam. Az író több krimisorozathoz írt magas színvonalú forgatókönyvet, számos sikeres könyvet jegyez. Gondoltam, adok neki egy esélyt.
Nos, az első oldalak után kitűnt, hogy nagyon messze van Doyle színvonalától a könyv, azonban olyan profin volt megírva, hogy együltő helyemben elolvastam.
Dr. Watson és a zseniális mesterdetektív ezúttal egy különleges esettel találja magát szemben. Mivel a doktor felesége, Mary rövid időre egy ismerőséhez utazott, ezért ellátogat barátjához a Baker Streetre. És naná, hogy egy bűnügy kellős közepébe csöppen a nagy páros. Egy gazdag műkereskedőt megfenyegetnek, eltűnik némi pénz és ékszer a házból. A nyomozás során egy fiatal fiúhoz vezetnek a szálak, akit megölnek és egy fehér selyemzsinórt kötnek a kezére. Nem kevés fordulat után kiderül, hogy egy bizonyos Selyemházban kell keresni a megoldás kulcsát, azonban ezúttal olyan magas körökbe vezetnek a szálak, hogy kedvenc Sherlockunkat gyilkosság vádjával börtönbe zárják, és meg akarják ölni. Vajon sikerül az arisztokrácia és a politika krémjének felülkerekednie a mesterdetektíven?
A könyv egy nagyon magas színvonalú krimi, hű Doyle stílusához, nyomokban még méltó is hozzá, de "csak" egy jól sikerült epigon alkotás, nem több. Hiányzik belőle a zsenialitás, a nyelvi lelemény, nem tudja fenntartani az intenzitást, ráadásul zavaróan elfogult, rajongói hangnemben beszél a mesterdetektívtől. Tudjuk, hogy zseni, nem ezt akarjuk hallgatni, hanem "látni", ahogy nyomoz! Nagyjából a könyv feléig tart a szufla, onnantól kezdve minden fordulat kiszámítható, ha nem is lesz unalmas a könyv, de igazán érdekes és eredeti sem. Egyszer érdemes elolvasni, mert tényleg jó krimi, de ne várjunk tőle teljes értékű SH élményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése