Bizony, bizony, kedvenc szuperkémünk idén már 50 éves. Ahhoz képest jól tartja magát.
Ian Fleming író alkotta meg James Bond karakterét. Mielőtt író lett, a tengerészet kémelhárításánál dolgozott (na nem 007-es, sima aktakukac volt, de ez ahhoz elég volt, hogy hitelesnek tűnően mutassa be a kémek világát). Felettese, Goldfrey admirális ihlette M figuráját, és ő itta a vodka martinit nem rázva, ha nem keverve. James Bond egy könyvcímlapon szereplő ornitológus neve volt, akivel később személyesen is találkozott. Az első James Bond könyv a Casino Royale volt, amelyet jamaicai birtokán - melynek neve Goldeneye - írt. 14 könyvet írt James Bond kalandjairól, akkora sikerrel, hogy természetesen Hollywood is lecsapott a sztorira.
Több mint 20 film készült (természetesen a teljes sorozat megvan itthon), az első - és szerintem a legjobb - James Bond Sean Connery volt, majd Roger Moore, aztán Pierce Brosnan vette át a stafétát, jelenleg Daniel Craig személyesíti meg a szuperkémet. Minden színész a saját karakterére alakította a szerepet, a fő vonások azonban maradtak: szupermacsó stílus, király kütyük, luxusautók, szép nők - akik valahogy mindig Bond ágyában kötnek ki - , karizmatikus főgonosz, akció a köbön, és persze a kulcsmondat, ami egyetlen filmből sem maradhat ki: a nevem Bond, James Bond. És persze a vodka martini, nem rázva, keverve.
Amíg dúlt a hidegháború, addig természetesen az oroszok voltak az ellenségek, majd őfelsége titkos ügynöke egyre inkább az adott kor kihívásaival nézett szembe, és természetesen mindig megmentette a világot a pusztulástól.
Koromnál fogva nekem a Pierce Brosnan éra jutott, szerintem nagyon jól játszotta a szerepet, igazi angol eleganciával. A 2000-es évek elején a Bond-franchise többszörösen is válságba jutott: Brosnan kezdett kiöregedni a szerepből (hát igen, ez a filmsztárok sorsa, csak addig lehet valaki akciósztár, amíg hozni tudja az illúziót, ez pedig egy bizonyos kor után sajnos nem megy, saját karikatúrájává válik, az pedig tuti bukás), és már nem a Bond filmeket tekintették "az" akciófilmnek, kezdett megkopni a nimbusz.
Brosnan utódja Daniel Craig lett, de valahogy nem igazán sikerült jól a váltás. Az előző két film nem volt igazán nagy siker, főleg a legutóbbi film osztotta meg a közönséget. Én például akkor mondtam, hogy soha többet nem nézek Bond filmet, mert nem videoklippet akarok nézni, hanem filmet. És nem ostoba párbeszédeket, és közepes akciókat akarok nézni, hanem kérem vissza a szuperügynököt, aki elhiteti velem, hogy igenis meg tudja menteni a világot!
Szóval nem bírtam a Danny fiút, nem is akartam megnézni a Skyfallt, de az internetet elözönlötték az áradozó kritikák, ezért kíváncsi lettem és eleget téve gyermeki kötelességemnek (jó kifogás sose rossz!) elkísértem atyámat tegnap a moziba.
És csak azt tudom mondani: igazat szóltak a kritikák: ez tényleg egy jó film! James Bond megváltozott, de jó irányban: most is megmenti a világot, mint mindig, de most nincsenek akcióorgiák, viszont vannak jó párbeszédek (mániám az, hogy a jó forgatókönyv a jó film lelke!), jó rendezés, jó színészvezetés, és egy jó nagy meglepetés: Bond most nincs túl jó formában, konkrétan borzalmasan néz ki deresedő borostával, de nem kell aggódni, természetesen összekapja magát, és újra sármos önmaga lesz.
A történet szerint Bond egy akció közben M. döntése miatt már a film elején meghal (nem kell izgulni, hamar feltámad), majd M.-et (Judi Dench, fantasztikus mint mindig) elkezdi kísérteni a múlt: egy korábbi ügynök meg akarja ölni azért, mert egykor sorsára hagyta. Kedvenc Bondunk természetesen főnöke segítségére siet, megvívják harcukat egymással és saját magukkal, majd M. egy nagyon szép jelenetben meghal. De mivel M. örök, ezért a film végén örülhetünk annak, hogy Ralph Fiennes veszi át a stafétát Judi Denchtől.
A film fő erőssége a rendezés, Sam Mendes (A kárhozat útja, Amerikai szépség, Bőrnyakúak) tényleg új alapokra helyezte a Bond - univerzumot: hanyagolta a luxus helyszíneket, a végső leszámolás Bond skóciai birtokán zajlik, nincs hadsereg, nem a látványon, inkább a hangulaton van a hangsúly. A szuperhős helyett egy embert látunk, akinek komoly problémái akadtak (kábé ötpercenként szól be neki valaki, hogy mennyire elszállt felette az idő), de szembenéz velük, felülemelkedik rajtuk, és ahogy kell, legyőzi az ellent.
A fő gyengesége pedig az, hogy a női szerepek (természetesen M. kivételével) halványak, felejthetőek (amúgy Naomi Harris nem rossz színésznő, láttam a Frankensteinben - egyébként úgy választották ki a szerepre, hogy megnézték a színházi előadást, ahol Frankenstein doktor feleségét alakította-, de valahogy nem működött a filmvásznon). Na igen, komoly színésznő nem szívesen játszik Bond cicát..
Daniel Craig meggyőzött arról, hogy jó választás volt Bond szerepére, bár továbbra is azt mondom, hogy színészként erősen közepes, de hát Bond nem Shakespeare - szerep, ami ide kell, az nagyon megy neki. Oké, Danny jöhet a következő film, megnézem!
De mégsem Daniel Craig a legjobb a filmben, hanem a főgonosz: Javier Bardem. Neki Oscar-díjasként sem derogált egy akciófilmben játszani, és bebizonyította, hogy egy főgonosszal is lehet szimpatizálni, csak jól kell eljátszani. Tényleg hihetetlenül jó volt, öröm volt nézni, ahogy lubickolt a szerepében.
Összegezve: boldog szülinapot Bond, legközelebb is újra veled, ugyanitt!
Búcsúzóul egy kis ízelítő a filmből, sipirc a moziba megnézni, érdemes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése