Amikor megkérdezik tőlem, miért vagyok még mindig egyedülálló (ami eléggé értelmetlen meghatározás, nem vagyok egyedül, ott a családom, immár két bűn rossz, de imádni való kutyával, nálunk mindig zajlik az élet), mindig elmondom, hogy racionális közgazdászként tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy egy jó párkapcsolat működtetése (amelynek szerintem az lenne az egyik alapismérve, hogy mindkét fél jól érezze magát benne) nagyon kemény meló, én pedig eddig egyszerűen találkoztam még azzal, aki megérte volna a fáradtságot. De a mindent elsöprő szerelem felül tudja írni az észérveket, ez velem még - sajnos - nem fordult elő, ellenben Katarina Mazetti könyvének főszereplőivel igen, és ez nagyon erősen megdolgoztatja az olvasó rekeszizmait (=konstans nevetőgörcs állapotában leledzik egészen a történet végéig).
Adva vagyon egy frissen megözvegyült könyvtárosnő és egy feleséget soha nem látott farmer egy kis svéd településen. Alapesetben nem sok esély lett volna rá, hogy találkozzanak, azonban a sors szeszélye folytán Desirée férje és Benny édesanyja egymás mellett nyugszik a temetőben. Először ügyet sem vetnek a másikra, aztán jön az a bizonyos mámorító pillanat, és hirtelen felindulásból egymáséi lesznek. Aztán jönnek a szürke hétköznapok és a két, teljesen más világban élő embernek meg kellene tanulnia együtt élni, ami finoman szólva sem egyszerű mutatvány...
Képtelenség letenni a könyvet, én is együltő helyemben nevettem végig. Nagyon jó dramaturgiai húzás, hogy a két főszereplő szemszögéből külön-külön, egymás után leírásra kerül, hogyan élik meg életük közös eseményeit. Csak egy példa: Benny azt szokta meg, hogy a kalóriadús vacsorát készen kapja, ezért nemes egyszerűséggel a lány elé tesz egy irgalmatlan mennyiségű marhahúst, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy dobjon már össze belőle egy finom vacsorát, mire a lány kirohan a lakásból, amely fordulattal a jóravaló gazda nem tud mit kezdeni. A következő oldalakon megtudjuk, hogy Desirée vega és egyáltalán nem egy konyhatündér típus, konkrétan nem tud főzni. És ez így megy kétszáz oldalon keresztül, hihetetlenül szórakoztató stílusban leírva, A párkapcsolat útvesztőjében bolyongó ifjú pár mindent megpróbál, hogy totális különbözőségük ellenére megpróbáljon együtt élni, de végül az eszükre hallgatnak, és belátják, nekik ez nem megy, mindketten egy habitusban és életformában tökéletesen megfelelő párt találnak maguknak, és már éppen elköteleznék magukat, amikor rájönnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük erősebb minden logikus érvnél. És hogy mi lesz a történet vége? Nos, az már sajnos csak a folytatásból fog kiderülni....
Lebilincselően érdekes kis könyv, habkönnyű, de nagyon is minőségi lektűr, kiváló szórakozás, amelyben ha nagyon akarunk, találunk hibát (a végére elfogyott a szufla, amikor mindketten találkoznak a hozzájuk illő emberekkel, erősen leül a sztori, az addig sziporkázó humor elszürkül, de a végső fordulat mindenért kárpótol bennünket), de ne ezzel foglalkozzunk, inkább szurkoljunk Desirée-nek és Benny-nek, hogy megtalálják a közös utat!
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése