Róma victor! Russell Crowe észvesztően dögösen fényképezve foglalta össze az utolsó igazi nagy világhatalom, a Római Birodalom lényegét az általam nagyon szeretett Gladiátor című filmben. Azaz a győztes impérium uralma alá hajtja a világot, vérben gázolva, illetve okos diplomáciával, ha azzal érhet el sikereket. Győzelem, glória, bőségben élő polgárok, a leigázott milliók pedig kit érdekelnek.
De minden birodalom belülről rohad el. A büszke Római Birodalmat is legyőzte az idő és a belső ellentétek, ma már történelem csupán egykori nagysága. Soha nem volt méltó utóda, egyetlen utána következő birodalom sem nőtt akkorára, mint ő, de ez persze nem jelenti azt, hogy azóta nem tündököltek és buktak el birodalmak a történelem színpadán.
Robert Aldrich az európai történelem professzora a sydney-i egyetemen. Számos gyarmati témájú könyve jelent meg, ezúttal a középkortól napjainkig vette górcső alá a birodalmakat. Rendkívül olvasmányosan, szórakoztatva tanítva oszt meg velünk nagyon érdekes tényeket.
Az Oszmán Birodalmat 1300-ban alapították és 1922-ig állt fenn. Ez idő alatt természetesen nem csak a háremekben töltötték az időt a szultánok, hódítgattak is időnként. Az ember lánya azt hinné, hogy mindent tud a török uralomról, pedig dehogy, rengeteg érdekességet sikerült megtudnom a kiváló író jóvoltából.
Spanyolország és Portugália különböző utat járt be a gyarmatosítás során, azonban hiába ömlött az Újvilág aranya, az elkényelmesedett hódítók szépen lassan kiírták magukat a történelemből.
Bármilyen meglepő, a kis Hollandia nagy területeket tudhatott magának, és a skandinávok sem fogták vissza magukat, ha lehetőség nyílt az országhatárok megváltoztatására.
Természetesen imádott Britanniám rövid történetét olvastam a legnagyobb figyelemmel. Túl sok újat nem tudtam meg ezen a téren (nem csoda, irgalmatlan mennyiségű könyvet olvastam már Angliáról), viszont rendkívül jól rendszerezve került bemutatásra a szigetország történelme.
Franciaországban sem csak volt mindenki számára elérhető a szabadság, egyenlőség és testvériség, a gyarmatok csak a múlt század második felében lettek önállóak.
Oroszhon cárjai sem ücsörögtek otthon a babérjaikon, szép nagy birodalmat építettek maguknak. Okosan különválasztja az író az Orosz Birodalmat és a Szovjetuniót, túlzásoktól mentesen foglalja össze a történelem ezen időszakát.
Az Ausztria - Magyarországról szóló rész különösen érdekes volt, hiszen egy külföldi tudós teljesen másként látja a történelmünket, mint mi magunk.
Belgiumnak egyetlen gyarmata volt Afrikában: Kongó, de ez elegendő volt ahhoz, hogy belekerüljön ebbe a válogatásba, és bizony nem kevésszer borzadtam el azon, hogy művelt európaiak milyen kegyetlenek tudtak lenni az afrikai bennszülöttekkel.
Bismarck kancellár híres volt arról, hogy nem támogatta a gyarmatosítást, mégis az ő nevéhez fűződik az első hódítás, azonban Németország túl későn kezdett ez irányú tevékenységbe ahhoz, hogy komoly tényező legyen, de azért őket sem kellett félteni.
A végére maradt a legérdekesebb rész: az Amerikai Egyesült Államok. Elsőre meredeknek tűnik itt említeni a szabadság földjét, hogyan is lehetne egy demokratikus ország világhódító, azonban amikor az író összefoglalja, hogyan alakult ki az USA mai területe, majd hogyan lett egyedüli szuperhatalom, az olvasó meg lesz győzve arról, hogy szigorúan történészi szempontból nézve igenis helye van Amerikának ebben a könyvben.
Szórakoztató, bár időnként elég tanáros stílusban megírt ismeretterjesztő könyv, mindenkinek ajánlom, aki szereti a történelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése