2013. szeptember 15., vasárnap

Lynette Porter: Benedict Cumberbatch In Transition


Elég nyüzüge és nem is néz ki jól. Mégis A listás sztár lett belőle: Benedict Cumberbatch. Mi a titok? Egyszerű: lenyűgözően tehetséges. Nem véletlenül a kedvenc színészem. A Sherlock című tévésorozatot 2010-ben mutatták be, Ben pedig egyetlen nap alatt lett sztár. Azóta sorra forgatja a filmeket, melynek következében cirka három év alatt elérte, hogy egy senki által nem ismert angol színészből világsztár lett. Idén a Star Trekben láthattuk, nemsokára jön a The Fifth Estate, amely Julian Assange-ról szól, most mutatták be a torontói filmfesztiválon, a kritikusok nagyon lelkesek voltak, nagyon várom már. Az August: Osage Countryban csak mellékszerepet játszik, ahogy a 12 years a Slave-ben is, de már leforgatták a Sherlock harmadik évadát, és szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki tűkön ülve várja, hogy megtudja. hogyan élte túl kedvenc detektívünk azt a látványos zuhanást.
Nem vagyok rajongó típus (majd figyeljétek a húgom reakcióját erre vonatkozóan..), nem járok rajongói oldalakra, ezért fogalmam sem volt róla, hogy könyv is megjelent már róla. Ki akartam próbálni a paypal fizetési módszert, és rám teljesen jellemző módon könyvrendeléssel gondoltam ezt megtenni. Egy kis angol kiadóban néztem ki magamnak egy Sir Arthur Conan Doyle életrajzot (ha valakinek esetleg nem tűnt volna fel, elsőfokú Sherlock Holmes függőségben szenvedek), már éppen megrendeltem volna, amikor megláttam ezt a könyvet. Először nem akartam megvenni (nem érdekelnek a pletykák, a bulvársajtó éhen halna, ha tőlem függne), de az ajánlóban az állt, hogy nem a magánéletéről szól, hanem a szakmai életéről. Kíváncsi lettem, megrendeltem. Hiba volt.
Nem, tényleg nincsenek benne magánéleti pletykák, de csak azért, mert nincs miről írni ezzel kapcsolatban. Szüleivel jó a kapcsolata, 12 évig járt egy angol színésznővel, most valami modell-színésznővel kavar, de mivel éjjel-nappal forgat, nem  túl komoly a kapcsolat (nem hülye ez a fiú, a családalapítás ráér, a karrierjével pedig most kell foglalkoznia, amíg kitart a Sherlockkal szerzett hírnév). Családcentrikus, olyannyira, hogy még a személyi asszisztense is az unokatestvére. Ennyi, rajongók kíváncsisága ezzel kielégítve.
Na, ez volt a rész, ami engem egyáltalán nem érdekelt, ezért elég dühösen olvastam a fent részletezett semmiről szóló hosszas leírást. Viszont a szakmai életére vonatkozó részeket nagyítóval kellett keresnem. Örömmel olvastam a színházi szerepeiről (szerintem egy színházi színész sokkal többet ér művészileg, mint egy filmszínész), azonban itt sem kaptam többet némi locsi-fecsinél. Fájóan hiányoztak a komoly kritikák, amiből világos képet kaptam volna a színészi fejlődéséről.
A tévésorozatokkal és a filmekkel kapcsolatban semmi olyat nem tudunk meg, ami az imdb-ről ne lenne ismerős. Persze itt is kapjuk a forgatási sztorikat, ami egyszer-kétszer jó és izgalmas, de itt sem tudjuk nyomon követni, hogyan alakult ki a rá jellemző tökéletes jellemábrázolás, a biztos karakterkezelés, ami nélkül soha nem jönne át a filmvásznon az alakítása. 
Ami a leginkább zavaró, az a rajongói hangnem. Oké, tudjuk, hogy fantasztikus színész (bár én inkább azt mondanám, hogy lenyűgözően tehetséges, és megvan benne a potenciál arra, hogy idővel nagy színész legyen belőle), de miért kell ezt állandóan ragozni? Folyamatosan csapkodtam a könyvet mérgemben a falhoz, annyira idegesítő volt.
Nos, összefoglalva, ez a könyv egy rakás szemét, felületes ponyva, egyáltalán nem méltó a kiváló színészhez. Bár nyelvgyakorlásnak felfogható, mégis kizárólag rajongóknak ajánlom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése