Mindig azt hallottam, hogy ez a könyv "a" szenvedélyes szerelem könyve, a csúcsok csúcsa. Hát, nem tudom, lehet, hogy velem van a baj, vagy nem jókor találkoztam a történettel, de ez nekem nagyon nem jött be.
Az angol irodalomban a Bronté lányok külön fejezetet jelentenek. Ez a könyv pedig pláne. A pusztító, őrületbe kergető szerelem jelképe. Rengeteg filmfeldolgozás született belőle, én is láttam egyet-kettőt, pontosabban elkezdtem nézni, de soha nem jutottam a végére, mert vagy a színészek voltak csapnivalóan rosszak (sajnálom, erre nagyon kényes vagyok, ha nem tetszik a színészi játék, gondolkodás nélkül kikapcsolom a tévét/filmlejátszót, drága életem drága perceit nem vagyok hajlandó közepes vagy annál gyengébb színészek szenvedésére fecsérelni), vagy a forgatókönyv volt bűn rossz, vagy a rendezés nem jött össze. Ha valaki tud ajánlani nekem egy tényleg jó feldolgozást, szóljon, szívesen megnézem, mert tényleg szeretném megérteni, miért vannak oda ezért a történetért.
A történet dióhéjban: adva vagyon egy kis faluban Catherine Earnshaw, egy szeszélyes, idegbeteg (észre vettétek már, hogy az angol regényekben szinte mindenkinek vannak mentális problémái?), ámde alapvetően jószívű, elkényeztetett lány, akinek az apja befogad a családba egy vad, szenvedélyes fiút, Heathcliffet, és a két fiatal egymásba szeret. Nem éppen a romantika a jellemző a kapcsolatukra, inkább a héja nász az avaron (az ő esetükben inkább a lápon). Végül felnőnek, a lány hozzámegy a szomszéd földbirtokos nagyon rendes, halvérű fiához, Heathcliff dühöngve elmegy, majd néhány év múlva visszatér, hogy bosszút álljon. Catherine meghal, amikor megszületik a lánya, Heathlciffet ezek után már tényleg csak a bosszúvágy tartja életben, örökre eltűnik a lelkéből a szeretet. Aztán sok ármány után győz a szerelem: Catherine lánya és Heatchliff nevelt fia egymásba szeretnek, Heatchliff boldogtalan lelke pedig a halálban egyesül a szeretett Catherine-el. Rémesen nyomasztó történet, teljesen depressziós lesz tőle az ember.
Mégis azt kell mondjam, hogy meglepően modern regényről van szó: kívülállók mondják el a történetet, több idősíkon játszódik, a férfi és női játszmák, a szerelem fényének és az árnyékának megdöbbentően hiteles bemutatása egy olyan korban, ahol kizárólag az ideális szerelemről eshetett szó, hihetetlen érzelmi viharokat kavart.
Mai korunkban már nincsenek tabuk, mindent le lehet írni, meg lehet mutatni (és ezzel sajnálatosan megfosztjuk magunkat a titkok, sejtetések misztériumától, ami csakis kiégéshez vezethet hosszú távon) már nem üt akkorát a könyv, mint saját korában, de azért a lényeg megmaradt: a nagy szerelem örvény, pusztító örvény. Remélem, egyszer nekem is lesz szerencsém átélni, és megértem, hogy miről szól a könyv..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése