Jártatok már úgy, hogy ültetek a vonaton, gyanútlanul elkezdetek olvasni egy könyvet, majd először csak jólnevelten elkezdtetek döcögni magatokban, majd az oldalak előrehaladtával oldódtak a gátlásaitok és egyre hangosabban kezdtetek nevetni? Na, én pontosan így jártam ezzel a könyvvel, vicces volt, hogy a környékemen ülők előbb furcsán néztek rám, majd egymás után kérdezték, hogy mi az a jó könyv, ami ennyire szórakoztató. Azt hiszem, szereztem Cserna - Szabónak ingyen és bérmentve néhány rajongót..
Na, nem mintha olyan nagy szüksége lenne rá, hiszen Cserna - Szabó András a kortárs irodalom fenegyereke, legújabb könyve (Szíved helyén épül már a Halálcsillag - már tervbe van véve az elolvasása) miatt mostanában elég nagy lett körülötte a médiafelhajtás, amit dicséretre méltó humorérzékkel visel.
A kiváló író igazából gasztromániájának köszönheti hírnevét. Bár kiemelkedően jó novellista és az esszéi sem megvetendők, mégis az Ede a levesben című könyvének köszönheti az áttörést, mely műfaját tekintve szépirodalmi szintű gasztrokönyv. Volt szerencsém hozzá (bár az író esszékötetét - Mérgezett hajtűk - előbb olvastam, és az is tetszett), egyrészt sok újat lehet megtudni a gasztronómia történetéről (pl. a legendás Czifray szakácskönyv névadója nem is létezett, igazi gasztrokrimi, kötelező darab annak, aki egy kicsit is szeret a konyhában ténykedni), másrészt olyan magával ragadó szövege van, hogy letehetetlen.
Na de nem csak étellel él az ember, hanem itallal is. És néha bizony elveti a sulykot..A hétköznapi emberekkel is megesik az ilyen csúfság, a felfokozott érzelmi életet élő művészekkel (főleg az írókkal..) pedig "kicsit" gyakrabban. A könyv az irodalom nagyjainak és kisjeinek katzenjammerben gazdag életébe enged bepillantást, fergeteges szöveg kíséretében.
A könyv időrendben haladva veszi számba a kor ikonikus nagyjainak nem túl közismert sötét oldalát: gyakorlatilag minden ájultan tisztelt íróról és költőről kiderül, hogy igazából masszív alkoholista volt, és mindenek voltak csak szentek nem. Miközben a májas olvasó betegre neveti magát a leírásokon, megismerheti kedvenc szóbűvészének emberi oldalát, azonban nem bántó, sértő módon, hanem a megértő utókor hangján.
A fejezetek végén nem hétköznapi receptek is találhatók, amelyek a macskajaj gyógyítására szolgálnak, az adott téma stílusában írva. Hihetetlen nyelvi lelemény (csak annyit mondok: eperkutyus..), sodró lendület jellemzi a könyvet, melynek során óriási irodalmi tudásanyag kerül átfecskendezése a könyv olvasóinak tudatalattijába.
Mindenkinek ajánlom, macskajajra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése