Timur Vermes: Nézd, ki van itt

Egy idősebb úr hosszú, mély álomból ébred. Döbbenten néz körül: a világ teljesen megváltozott, ő azonban ugyanaz maradt: Adolf Hitler. Az első találkozása a jelenkorral az alábbiak szerint alakul:

"- Hol van Bormann?

- Netom, nem ismerem a csávót.

- Életembe' nem  hallottam a nevét.

- Milyen feje van?

- Mint egy birodalmi miniszternek, donnerwetter!"

Ezután egy focizó fiúhoz fordul:

"- Hitlerjugend Ronaldo! Merre van az utca?"

Erős kezdés, azonnal megragadja az olvasó figyelmét, aki kíváncsian kíséri figyelemmel, hogyan találja fel magát a jelenkori Németországban a Führer, a média segítségével hogyan hódítja meg újra a semmiből indulva az embereket. Mindenki azt hiszi, hogy egy színész, aki Hitlert játssza kiválóan, így bekerül egy tévéshowba, hatalmas sikert arat, az internet sztárja lesz, széles közönséghez eljutnak a gondolatai, félelmetesen gyorsan adaptálódik a modern korhoz, hiszen csak a technika változott, a tömegpszichózis lényege nem változott. Vajon újra sikerül a lehetetlen: uralomra tud jutni a Führer a mai Németországban?

Először a stílus ragadja magával az olvasót, habitustól függően csendben kuncog vagy hangosan nevet a zseniálisan jó szövegen, azonban a könyv közepe táján lassan rádöbben, hogy ez bizony egy politikai szatíra fantasztikus stílusbravúrba csomagolva. Bemutatja korunk médiafüggő társadalmát, a politika mocsarát, és rádöbbent arra, hogy mennyire befolyásolhatóak vagyunk.

Nem tökéletes a könyv, a befejezés sajnos elég laposra sikeredett, de összességében remek, régen szórakoztam ilyen jól, és gondolkodtam el ilyen komolyan a mondanivalón. Kötelező darab!

9/10

Sophie választ.

Egy újabb pipa a listáról.

William Styron: Sophie választ

Miről is szól? Szerelem, bizalom, csalódás, szex, frusztráció, élet, halál, zsidóság, Amerika a 40-es években, New York kontra a déli államok, Auschwitz. Adva vagyon a szerző, aki harcolt a 2. világháborúban, majd ezt túlélvén-kihevervén New York-ba megy, könyvkritikusnak áll (elég rövid ideig), majd nekiáll megírni A könyvet. Eközben találkozik Sophie-val és Nathannal, akik a legnagyobb inspirációt jelentik neki.

A könyv igazából arról szól, hogyan  zajlik az a nyár, amíg egymás életének részei lesznek. Sophie egy lengyel lány, aki megjárta Auschwitz poklát, és onnan olyan sérülten került ki (testileg-lelkileg egyaránt), hogy onnan nincs menekvés. Sophie szinte állatias ösztönnel ragaszkodik Nathan-hez, a magával sodró kiállású zsidó férfihez. Sajnos csak később derül ki, hogy a férfi szó szerint elmebeteg, és ezen a droghasználata sem segít, sőt... A kapcsolatukról Ady jut eszembe, és a Héjanász az avaron. Tépik, szaggatják egymást jó és rossz értelemben egyaránt. Egyértelműen látható, hova tart a kapcsolatuk, hiszen hiába próbálnak elszakadni egymástól, képtelenek rá. Bármit is tesz vele Nathan, Sophie mindent megbocsát neki, mindig visszatér hozzá. Ebben valószínűleg nagy szerepet játszik a borzasztó önvád, ami a táborban alakult ki benne. 

Nagyon megfogott a könyv, hátborzongatóan írja le Sophie szenvedéseit a háború előtt, alatt és után. Auschwitz-on nincs mit részletezni, azt a borzalmat nem lehet ép ésszel felfogni. A Nathannal folytatott, öngyilkosságba vezető kapcsolata olyan mindent elemésztő kapcsolat, amit messziről irigyel az ember, de benne élni nem akar.

Egyszerre gyönyörű és rettenetes a könyv. 5/5.