2013. május 19., vasárnap

John le Carré: A zebra dala

John le Carré művei a hidegháború idején élték virágkorukat, ami nem csoda, hiszen az író élményei erről az időszakról datálódnak, tehát erről tudott hitelesen írni. Azonban jöttek a politikai változások, újra kellett gondolnia, hogy miről írjon a regényeiben. 
A kémkedés maradt (hiszen a kémhálózatok nem szűntek meg, csak átalakultak), a helyszín megváltozott. A szovjet utódállamok, Közép-Amerika, illetve Afrika került a középpontba.
Igazából azért lettem kíváncsi a könyvre, mert érdekelt, hogy le Carré hogyan látja az afrikai politikai változásokat, illetve természetesen az sem volt utolsó szempont, hogy a kémkedés megváltozott világába is belekukkanthassak.
A könyv főszereplője az afrikai születésű 29 éves szinkrontolmács, Bruno Salvador, akit mindenki csak Salvónak hív. Csodás élete van Londonban: jó munkahelye, jó fizetése és csinos újságíró felesége van. Azonban a csillogó felszínen lassan láthatóvá válnak a repedések: éppen most készül elhagyni a feleségét egy nagyon kedves ápolónő, Hannah miatt, és a munkájába is éppen kezd belefásulni. Ámde az események felgyorsulnak: az angol titkosszolgálat (amelynek időnként dolgozni szokott) egy rendkívül titokzatos találkozón kívánja igénybe venni tolmácsi szolgálatait. Itt véletlenül belehallgat egy hangfelvételbe, amelybe nem kellett volna, és rájön, hogy a találkozón nem Afrika szebb jövőéért dolgozik az angol kémszolgálat, hanem inkább erősen önös érdekek mozgatják. A maga számára is váratlanul feléled benne a  szülőföldje iránti szeretet, és elköveti azt az óriási hibát, hogy beleavatkozik az eseményekbe..
A könyv nem rossz, azonban sajnos nem éri a Karla-trilógia színvonalát, a szöveg ugyan brilliáns, mint mindig, azonban valamiért mégsem olyan gördülékeny, mint korábban. A karakterek sem olyan élesek, túl sok a mellékszál. Azonban az afrikai politikai viszonyokról tökéletes képet kapunk, ráadásul a nyugati civilizáció sem a jó bajnokaként jelenik meg, hanem a realitás kerül bemutatásra, ezért a hitelességhez nem férhet kétség.
Sajnos nem született újabb mestermű, azonban egyszeri elolvasásra bátran ajánlom mindenkinek, mert nagyon olvasmányos és szórakoztató stílusban lett megírva.