Bona sera, bona sera..

Mario Puzo: A keresztapa

Mit is mondhatnék. Aki látta a Keresztapa trilógiát, tud mindent. Aki nem, nézze meg :) A könyv isteni jó, az ebből készül filmek még jobbak. Coppola, DeNiro, Pacino, Caan. Tökéletes. 

Asszem ez a legrövidebb kritikám, de ezt tényleg fölösleges ragozni XD Ha pontozni kéne: 5/5.

Rouge et noir

Stendal: Vörös és fekete

Ismét egy mű, amit nagy hírverés övez, ezt mindenképpen el kell olvasni, az irodalom nagy remekműve!...Ja. Akkor tuti bennem van a hiba. Bár nekem ugye az Alice Csodaországban sem tetszett. 

Miről is szól a mű?

Franciaország, Napóleon bukása után, egy kisvárosban. Főhősünk, Julien a helyi ács fia. Kilóg a családból veszettül, mert értelmes, szeret olvasni - ezért "persze" utálja a családja, főleg az apja. Idővel híre megy a műveltségének, és elkerül a polgármesterhez nevelőnek. Úgy, hogy a legnagyobb érdeme az, hogy fejből fel tudja mondani a Bibliát. Asszem, ma ezzel a képességével nem nagyon aratna a munkaerőpiacon.

Sajnos Julien nem tudja értékelni a szerencséjét, hogy kitörhet a jelenlegi helyzetéből. Mivel a legnagyobb hős a szemében Napóleon, mindenáron hódítani akar. Ezért az új helyén a legfőbb célja elcsábítani a főnöke feleségét. És ráadásul nem is szerelemből, hanem tiszta számításból. 

Na, itt merült fel bennem, hogy ez a csávó olyan, aki azt hozza ki belőlem, hogy egy két marokra fogott szívlapáttal módszeresen pofáncsapkodjam. Vagy hívhatnám egyszerűen s.ggfejnek is, de ez mégiscsak egy kultúrblog XD

Julien eléri a célját, elcsábítja az asszonyt, aki amúgy egy unalmas házasságban él, és sajnos fülig-homlokig beleszeret az erre méltatlan fiúba. Akinek még annyi esze sincs, hogy titkolja a viszonyt, konkrétan lebuktatja magukat. Ezek után elmenekül a városkából, egy papneveldébe. Itt lehúz egy kis időt, majd egy szerencsés ajánlásnak köszönhetően egy márkihoz kerül írnoknak. És mit csinál itt a szerencsétlen süti ahelyett, hogy megbecsülné magát? Elcsábítja a márki lányát! És amikor megtörtént, aminek meg kellett történnie, a leányzó jól pofira ejti hősüniket, mert keresztülnéz rajta. Mondhatnám megérdemlik egymást.

De Julien itt már fifikás, és hogy visszaszerezze a lányt (akibe úgy érzi, halálosan szerelmes) nagy taktikusként annak barátnőjének kezd el udvarolni. Persze a lány bedől a játszmának, és Julien lábai elé veti magát. Aki "hagyja magát". És a lány persze terhes lesz. Apuka őrjöng, a hős a lány ösztönzésére elmenekül. A lány kisajtolja apukából a jó kis évjáradékot, a hős lovashadnagy lesz. Öröm-boldogság. Aham. Már kezdtem megkedvelni a főhőst, erre ráborult a kaki. Apuka kiderítette, hogy korábban mit tett a polgármesternével, és visszavonja a pénzt. Julien bekattan, és lelövi polgármesternét. Elfogják, börtönbe vetik. 

És még mindig van csavar! Mert a hősünk két lövésből nem volt képes megölni a polgármesternét, sőt, a börtönben még szerelmet is vallanak egymásnak! Úgy, hogy közben a terhes barátnője mindent megtesz azért, hogy kiszabadulhasson. Ez mekkora szemétség már!

Annyi tartás azért volt Julien-ben, hogy végig bűnösnek vallotta magát. Le is fejezik a végén. A terhes barátnő márvány síremléket állít neki. A polgármesterné meg bánatában utánahal. EGY ILYEN PASI UTÁN??!!

Szóval. Érdekes volt, de nem egy nagy durranás. Még egyszer nem fogom elolvasni, és nem nagyon értem mitől lett világhíres és kötelező. Ha pontoznom kéne, akkor 3/5.

Veiszer Alinda: Ráadás

Kevés a jó interjú mostanában. Ennek két fő oka van: kevés a jó riporter és kevés a jó riportalany. A bulvár mindent visz, celebek érdektelen csacskaságokról nyilvánulnak meg a tévében, vagy ez van, vagy a politika. Egyetlen kivétel volt, a Záróra, aminél színvonalasabb interjúsorozatot az utóbbi időben nem lehetett látni. Pedig annyi volt az egész, hogy egy okos lány értelmesen és intelligensen elbeszélgetett az élet teljesen különböző területeiről érkezett interjúalanyaival, akikben csak egy volt közös: nem voltak értéktelenek, érdemi teljesítményt tettek le az asztalra. Veiszer Alinda meg is kapott minden szakmai elismerést, méltán. Aztán a műsornak vége lett, Alinda szülési szabadságra ment, de ő lett volna, ha abbahagyja a beszélgetéseket. Ezúttal könyv alakban jelentek meg az eszmecserék, de a színvonal maradt.

Ismét széles paletta, amelyből válogathatunk: a sakkvilág nagyjától, Portisch Lajostól kezdve Tarr Bélán és Hernádi Zsolton túl például Csukás Istvánt is megismerhetjük kicsit közelebbről. A tudomány, az irodalom, a film, az opera, az üzleti élet nagyjai engedtek bepillantást a világukba, amely érdekes, izgalmas és főleg tartalmas. És nem csak a szépet és jót osztják meg az olvasókkal az interjúalanyok, nem rejtik véka alá problémáikat, sértettségüket, nehézségeiket sem. Ettől olyan emberiek.

Veiszer Alinda kivételes tehetségű kérdező, még az olyan agyoninterjúvolt emberekről is, mint pl. Benedek Tibor is tud újat mondani, nem lesz unalmas és érdektelen a beszélgetés.

Nagyon jó könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Lackfi János: Milyenek még a magyarok?

A magyar ember eltöprengett, vajon miből tudható, hogy ő éppen magyar. Például:

- abból, hogy vallja, borban az igazság, ezért pár pohár után az asztalt kezdi csapdosni, és kijelenti, hogy mindig neki van igaza.

- abból, hogy a tésztát édességnek tekinti, mákkal, dióval, lekvárral eszi, és ezzel idegrohamba kerget minden becsületes olaszt

- abból, hogy míg az angol búcsúzás nélkül távozik, a magyar távozás nélkül búcsúzik.

És íme néhány gyöngyszem iskolai dolgozatokból:

- a mocsári vész 1526-ban volt

- a századfordulón Ady termékenyítette meg a tudósokat

- Arany János a velszi bárdokkal sújtott le a Habsburg-házra

Ez a kis ízelítő a könyvből is mutatja, hogy újabb merényletet indított a nevetőizmaink ellen Lackfi János, aki az egyik legjobb és legeredetibb kortárs író.  A Milyenek a magyarok című szellemes, eredeti könyvét imádtam (=betegre nevettem magam rajta), kíváncsian vártam a folytatást. Nos, a papírforma sajnos beigazolódott, nem lett olyan jó, mint az első rész, de ettől még nagyon jól szórakoztam rajta.

A könyv első fele fenomenális (azt hiszem szereztem néhány olvasót a kiváló írónak, mert olyan jókat kuncogtam a vonaton, amikor olvastam, hogy többen rákérdeztek, min szórakozom olyan jól), nyelvi lelemények sora melengeti  erre éhes lelkünket. Azonban sajnos a közepétől lassan, de biztosan csitulni kezd a lobogó szellem, ha nem is válik unalmassá, de ellaposodik a könyv. Ezzel együtt mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvassa el, mert újra eszébe juttatja az író, hogy milyen gazdag a magyar nyelv, és az értő szellem milyen sokrétűen, ugyanakkor rendkívül szórakoztatóan tud játszani finom húrjain.

Jó könyv, megmutatja, hogyan tudunk jókat nevetni magunkon!

Ugron Zsolna: Erdélyi mennyegző

1608-ban fényes menyegzőt ülnek a kincses Kolozsvárban. A nagyságos fejeledelem, a tündöklően fiatal és népszerű tündérkirályfi: Báthory Gábor egyetlen húgát adja nőül Bánffy Déneshez. Az ifiasszony igazi Báthory: szenvedélyes, büszke, úrhatnám, szeszélyes. Esze legkisebb ágában nem volt hozzámenni a nála sokkal idősebb nemeshez, de nem volt választása, politikai okokból kénytelen volt kezét nyújtani a kiszemelt férjnek. Holott szíve minden rezdülése Esterházy Miklóshoz köti, aki sajnos rangban nem ér fel a Báthory-sajrhoz, ezért hiába mindkét fél  hajlandósága, egy szép szerelemmel rövidebb lesz a világ.

Báthory Anna a fejeledelem udvarának tündöklő csillaga lesz (a férjjel békében hagyják egymást, jobb ez így mindenkinek), azonban szállnak az évek, foszlik a tündérmese fátyla, lassan, de biztosan romlásba viszi a Báthory uralom a három részre szakadt Erdélyt, háborúk, politikai intrikák zilálják a hétköznapokat. Báthory Anna szerelmi bánatára szerelem kell, azonban hiába minden, nem tudja feledni Esterházyt. Pedig második férjével, Jósika Zsigmonddal (akihez bátyja akarata ellenére megy hozzá) kezdetben szépen élnek, megszületik a fiúk, Gáborka. Azonban a Báthory vér erősebb, az a dinasztia uralomra és önpusztításra született, ezért hiába minden jó szó, a kínai udvarmesternő, Lin minden furfangja, ez a házassági kötelék is az enyészeté lesz.

Aztán megölik Báthory Gábort, új fejedelmet választanak a rendek, aki gyűlöli Annát (miért? hát azért, mert megsértette a kedves feleségét, és egyébként is, Báthory), megtesz mindent, hogy tönkretegye az életét: kiforgatja a vagyonából, még az országból is elűzi. Vajon lelhet-e megnyugvást a sárkányos dinasztia utolsó sarja a történelem viharai között?

Ugron Zsolna első könyvét, az Úrilányok Erdélyben imádtam. A második, a Szerelemféltők nagyon nem tetszett, ennek ellenére kíváncsian vártam ezt a történelmi regényt (ami egy sorozatnak az első része). Nos, nem csalódtam, a könyv olvasmányos, szórakoztató, külön élmény olvasni a 17. századi stílusban megírt sorokat. Azonban az igazi erő és szenvedély hiányzik belőle, Báthory Anna alakjában sokkal több réteg volt, ami nem került kibontásra, nem tud teljes mértékben magával ragadni a könyv. Ennek ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom, kiváló szórakozást nyújt.

Minőségi lektűr, érdemes elolvasni, én már alig várom a folytatást!

Steve Berry: A Jefferson-kód

Négy amerikai elnököt gyilkoltak meg: Lincolnt 1865-ben, James Garfieldot 1881-ben, William McKinleyt 1901-ben és Kennedyt 1963-ban. Vajon lehet összefüggés a halálesetek között?

Az első, amerikai elnök ellen megkísérelt merénylet 1835-ben volt, Andrew Jacksont egy 32 éves szobafestő próbálta megölni.  Nem sikerült neki, de ez csak véletlen, egymás után két fegyvert is előrántott Jackson közvetlen közelében, de egyik sem sült el. Kiderült, hogy munkanélküliségéért az elnököt okolta. Richard Lawrence-et őrültté nyilvánították, és elmegyógyintézetbe zárták. Hogy jön ez ide? Mindjárt kiderül,

Kedvenc Cotton Melone-unk (az amerikai James Bond) nem sokáig élvezheti a boldog napokat Cassiopeia Vitt-tel. Éppen New Yorkba érkeznek egy kellemesnek ígérkező hétvégére, amikor Melone egy roppant rejtelmes emailt kap egykori főnökétől, Stephanie Nelle-től, amelyben kéri, találkozzanak. Hősünk mit sem sejtve eleget tesz a kérésnek, melynek következtében hirtelen az amerikai elnök, Danny Daniels elleni merénylet kellős közepén találja magát. Természetesen megmenti az elnököt, aki még természetesebben segítséget kér tőle és Cassiopeiatól a felbujtó megtalálása érdekében. Kicsit kínos az ügy, ugyanis a First Lady is gyanússá válik, azonban végül kiderül, hogy a kalózok leszármazottaival kell felvenni a harcot, akik nem első alkalommal kíséreltek meg merényletet amerikai elnök ellen. Soha nem voltak kiscserkészek, azonban volt egy jogszabály, ami büntetlenséget ígért nekik. Azonban úgy alakult, hogy ezt a dokumentumot Andrew Jackson (akit szintén meg akartak ölni a tengeri vámszedők) eltüntette, és egy eddig feltörhetetlen rejtjellel, az ún. Jefferson kóddal lezárt. Azonban egy tudós megfejtette a rejtélyt, ezért a kalózok minden lehetséges módon meg akarják szerezni a lapokat, mert nincs sok kedvük börtönbe vonulni. Ehhez természetesen Malone-nak is lesz néhány szava, ráadásul az amerikai elnöki családban is keverednek a szerelmi szálak.

Steve Berry eredetileg történész, ezért ezúttal is nagyon sok érdekességet tudhatunk meg az amerikai elnökökről. Azonban határozottan csökkent a könyv színvonala az előzőhöz képest, tisztes iparosmunka, de határozottan gyengébb, mint A császár sírja. Minden fordulat kiszámítható, hiányzik belőle a frissesség, biztosra ment az író, azt ismételi, ami korábban már sikert hozott számára: izgalmas akciójelenetek, dögös  főhős és főhősnő, sok mellékszereplő, titkosszolgálat, történelmi rejtélyekkel tűzdelt sématörténet. Nem kicsit vagyok csalódott, ennél sokkal többet vártam.

Egyszer érdemes elolvasni, de ha legközelebb ugyanezt a színvonalat kapom, én nem olvasok több Steve Berry könyvet az biztos, pedig eddig nagy fan voltam. 

Így szerettek ők 2.

A Magyar Királyi Honvédség egészségügyi tisztje érhető módon zilált lelkiállapotban jelent meg abban a lakásban, ahol a felesége tartózkodott a szeretőjével. "Most meghaltok!" kiáltotta és pisztolytáskájához kapott, amelyből látványosan előhúzott - egy mackósajtot. Az abszurd jelenet valóban megtörtént, ami nem is olyan meglepő, ha elárulom, hogy a tisztet Örkény Istvánnak hívták.

Újra visszatért a könyvesboltokba Nyáry Krisztián és a minőségi irodalmi bulvár. Újabb íróink, költőink magánéletébe nyerhetünk bepillantást és ismét kiderült, hogy unalmasan csak az tud írni, aki unalmas életet él. Ennek megfelelően az irodalom nagyjai két végén égették a gyertyát, szenvedéllyel élték az életüket, és jól belegázoltak azoknak a lelkébe, akik megosztották velük a mindennapokat. Ismét fény derült arra, hogy nagy ára van az irodalmi halhatatlanságnak, múzsának lenni nem éppen habos-babos elfoglaltság. A gyönyörű verssorok/prózák mögött rengeteg emberi dráma, tragédia húzódik meg, ugyanakkor persze hatalmas érzelmek is. Mindenki döntse el maga, hogy vállalná-e egy ilyen pusztító, őrjítő, mennyországot és poklot bejáró, zsigerig hatoló szerelmet. Én biztos kipróbálnám, mert egyszer át kell élni egy ilyen érzelmet, de azért hosszú távú kapcsolatban nem gondolkodnék egy íróval/költővel, az biztos!

Nézzünk néhány érdekességet a könyvből:

- A Himnusz költője, Kölcsey Ferenc lángoló szerelmes sorokat írt - egy férfihoz 

- Rejtő Jenő két alkalommal is a gépírónőjét vette feleségül, akiknek estélyi ruhában kellett gépelniük

- Móricz Zsigmond korántsem plátói érzelmeket táplált Csibe iránt, olyannyira nem, hogy még közös gyerekük is született

- Karinthy Frigyes fegyverrel a kezében szöktette meg férjétől első feleségét, miután párbajozott is miatta

- Bródy Sándor szíven lőtte magát, amikor szeretője, Erdős Renée (az első női író volt, akinek volt mersze erősen erotikus regényt írni) elhagyta

- Füst Milán 60 évig tartott fenn szerelmi kapcsolatot szíve hölgyével, akivel csak néhány napot éltek együtt

- Jászai Mari elhagyta a halálos beteg Reviczky Gyulát egy 18 éves fiatalember kedvéért, akit ő nevezett el Szomory Dezsőnek (és akit persze szintén elhagyott..)

Sorjáznak előttünk a különböző emberi sorsok, akadnak szép, szomorú, tragikus, és gyönyörű szerelmek is, a régmúltból és közelmúltból egyaránt, szórakoztató, mégis tárgyilagos stílusban, és persze nem maradhatnak el az örökbecsű sorok sem.

Szerintem ez a könyv jobban sikerült, mint az előző, egységes, olvasóbarát a stílus, mondhatnám profibban lett megírva, lehet rajta szörnyülködni, elandalodni, intimpistáskodni, de közel sem bulvár színvonalon. Mindenkinek ajánlom!