Steve Berry: A Jefferson-kód

Négy amerikai elnököt gyilkoltak meg: Lincolnt 1865-ben, James Garfieldot 1881-ben, William McKinleyt 1901-ben és Kennedyt 1963-ban. Vajon lehet összefüggés a halálesetek között?

Az első, amerikai elnök ellen megkísérelt merénylet 1835-ben volt, Andrew Jacksont egy 32 éves szobafestő próbálta megölni.  Nem sikerült neki, de ez csak véletlen, egymás után két fegyvert is előrántott Jackson közvetlen közelében, de egyik sem sült el. Kiderült, hogy munkanélküliségéért az elnököt okolta. Richard Lawrence-et őrültté nyilvánították, és elmegyógyintézetbe zárták. Hogy jön ez ide? Mindjárt kiderül,

Kedvenc Cotton Melone-unk (az amerikai James Bond) nem sokáig élvezheti a boldog napokat Cassiopeia Vitt-tel. Éppen New Yorkba érkeznek egy kellemesnek ígérkező hétvégére, amikor Melone egy roppant rejtelmes emailt kap egykori főnökétől, Stephanie Nelle-től, amelyben kéri, találkozzanak. Hősünk mit sem sejtve eleget tesz a kérésnek, melynek következtében hirtelen az amerikai elnök, Danny Daniels elleni merénylet kellős közepén találja magát. Természetesen megmenti az elnököt, aki még természetesebben segítséget kér tőle és Cassiopeiatól a felbujtó megtalálása érdekében. Kicsit kínos az ügy, ugyanis a First Lady is gyanússá válik, azonban végül kiderül, hogy a kalózok leszármazottaival kell felvenni a harcot, akik nem első alkalommal kíséreltek meg merényletet amerikai elnök ellen. Soha nem voltak kiscserkészek, azonban volt egy jogszabály, ami büntetlenséget ígért nekik. Azonban úgy alakult, hogy ezt a dokumentumot Andrew Jackson (akit szintén meg akartak ölni a tengeri vámszedők) eltüntette, és egy eddig feltörhetetlen rejtjellel, az ún. Jefferson kóddal lezárt. Azonban egy tudós megfejtette a rejtélyt, ezért a kalózok minden lehetséges módon meg akarják szerezni a lapokat, mert nincs sok kedvük börtönbe vonulni. Ehhez természetesen Malone-nak is lesz néhány szava, ráadásul az amerikai elnöki családban is keverednek a szerelmi szálak.

Steve Berry eredetileg történész, ezért ezúttal is nagyon sok érdekességet tudhatunk meg az amerikai elnökökről. Azonban határozottan csökkent a könyv színvonala az előzőhöz képest, tisztes iparosmunka, de határozottan gyengébb, mint A császár sírja. Minden fordulat kiszámítható, hiányzik belőle a frissesség, biztosra ment az író, azt ismételi, ami korábban már sikert hozott számára: izgalmas akciójelenetek, dögös  főhős és főhősnő, sok mellékszereplő, titkosszolgálat, történelmi rejtélyekkel tűzdelt sématörténet. Nem kicsit vagyok csalódott, ennél sokkal többet vártam.

Egyszer érdemes elolvasni, de ha legközelebb ugyanezt a színvonalat kapom, én nem olvasok több Steve Berry könyvet az biztos, pedig eddig nagy fan voltam. 

Így szerettek ők 2.

A Magyar Királyi Honvédség egészségügyi tisztje érhető módon zilált lelkiállapotban jelent meg abban a lakásban, ahol a felesége tartózkodott a szeretőjével. "Most meghaltok!" kiáltotta és pisztolytáskájához kapott, amelyből látványosan előhúzott - egy mackósajtot. Az abszurd jelenet valóban megtörtént, ami nem is olyan meglepő, ha elárulom, hogy a tisztet Örkény Istvánnak hívták.

Újra visszatért a könyvesboltokba Nyáry Krisztián és a minőségi irodalmi bulvár. Újabb íróink, költőink magánéletébe nyerhetünk bepillantást és ismét kiderült, hogy unalmasan csak az tud írni, aki unalmas életet él. Ennek megfelelően az irodalom nagyjai két végén égették a gyertyát, szenvedéllyel élték az életüket, és jól belegázoltak azoknak a lelkébe, akik megosztották velük a mindennapokat. Ismét fény derült arra, hogy nagy ára van az irodalmi halhatatlanságnak, múzsának lenni nem éppen habos-babos elfoglaltság. A gyönyörű verssorok/prózák mögött rengeteg emberi dráma, tragédia húzódik meg, ugyanakkor persze hatalmas érzelmek is. Mindenki döntse el maga, hogy vállalná-e egy ilyen pusztító, őrjítő, mennyországot és poklot bejáró, zsigerig hatoló szerelmet. Én biztos kipróbálnám, mert egyszer át kell élni egy ilyen érzelmet, de azért hosszú távú kapcsolatban nem gondolkodnék egy íróval/költővel, az biztos!

Nézzünk néhány érdekességet a könyvből:

- A Himnusz költője, Kölcsey Ferenc lángoló szerelmes sorokat írt - egy férfihoz 

- Rejtő Jenő két alkalommal is a gépírónőjét vette feleségül, akiknek estélyi ruhában kellett gépelniük

- Móricz Zsigmond korántsem plátói érzelmeket táplált Csibe iránt, olyannyira nem, hogy még közös gyerekük is született

- Karinthy Frigyes fegyverrel a kezében szöktette meg férjétől első feleségét, miután párbajozott is miatta

- Bródy Sándor szíven lőtte magát, amikor szeretője, Erdős Renée (az első női író volt, akinek volt mersze erősen erotikus regényt írni) elhagyta

- Füst Milán 60 évig tartott fenn szerelmi kapcsolatot szíve hölgyével, akivel csak néhány napot éltek együtt

- Jászai Mari elhagyta a halálos beteg Reviczky Gyulát egy 18 éves fiatalember kedvéért, akit ő nevezett el Szomory Dezsőnek (és akit persze szintén elhagyott..)

Sorjáznak előttünk a különböző emberi sorsok, akadnak szép, szomorú, tragikus, és gyönyörű szerelmek is, a régmúltból és közelmúltból egyaránt, szórakoztató, mégis tárgyilagos stílusban, és persze nem maradhatnak el az örökbecsű sorok sem.

Szerintem ez a könyv jobban sikerült, mint az előző, egységes, olvasóbarát a stílus, mondhatnám profibban lett megírva, lehet rajta szörnyülködni, elandalodni, intimpistáskodni, de közel sem bulvár színvonalon. Mindenkinek ajánlom!

Made in China

Mostanában megtalálnak a Kínával kapcsolatos dolgok. Például a cég, ahol dolgozom, tavasszal kínai tulajdonba került. Február óta kung-fu-t tanulok. (igen, kung-fu panda vagyok. és? ;D) Ez a könyv is rámvigyorgott a könyvtárban, és nohát, ez is Kínával kapcsolatos. Ha egészen őszinte akarok lenni, először csak a borító tetszett meg, majd elolvastam a rövid tartalmát, és már hoztam is kifele.

Miről is szól Jung Chang könyve, a Vadhattyúk? Egy család története, Kínában. Kezdődik a nagyanyával, aki még a legendás elkötözött lábú "szépségek" közé tartozott, egy generális ágyasa lett (akkor ez biztos pozíció volt), született egy lánya, aki ott volt a kommunizmus kiépítésénél. Ő már szerelemből házasodott, az ő lányuk lett Jung Chang. Igaz történet, a kommunizmust a kialakulásától a kulturális forradalmon és a terroron keresztül egészen a 70-es évek végéig követi. Mivel én 77-ben születtem, nem nagyon vannak emlékeim a kommunizmusról, max a kisdobosság, úttörőség, úttörőtábor. Sőt, még Nesquick-et és Coccolino-t is láttam, mert drága megboldogult papám szerzett ilyeneket - nem is akarom tudni, honnan és hogyan.

Jung viszont megélt minden mélységet, amit a kommunizmus Kínában létrehozott: éhezett, fanatizálták, parasztként dolgozott, a szüleit megkínozták, nem volt saját tulajdonuk, nem lehetett önálló gondolatuk, nem bírálhatták Maó-t, nem írhattak verseket, nem olvashattak. El sem tudom képzelni ezt az elnyomást, és ilyenkor jövök rá, hogy milyen jó is nekem. Gondolkodhatok, kimondhatom a véleményemet, szidhatom a vezetőséget (elvégre szólásszabadság van), olvashatok, művelhetem magam. 

Ajánlom azoknak, akik kíváncsiak arra, milyen is lehetett "az átkosban" az élet Kínában. Fájdalmas olvasmány, de én kötelezővé tenném - és itt nem a pártállásra gondolok, mert én nem politizálok. Ebben a könyvben az emberi méltóság, a soha fel nem adás a lényeg. Mert ez tesz minket emberré.

Frei Tamás: 2015

Frei Tamás két előző könyve, A Megmentő, és A bankár minden eladási rekordot megdöntött. Ennek alapvetően két oka volt: az író megtalálta a piaci rést (eddig még senki nem írt a magyar felső tízezerről kalandregényt), valamint rendkívül jó volt az időzítés. Akkor dobták piacra, amikor a politikai - gazdasági események aktualitása miatt a potenciális olvasók különösen kíváncsiak voltak a háttértörténetre. A harmadik kötetet éppen ezért nem adták ki eddig (én már legalább egy éve előrendeltem, de csak most jelent meg), azonban ezúttal sajnos nem működött tökéletesen az amúgy profi marketing gépezet: talán túl sokáig váratták az olvasókat, akik éppen ezért talán túl sokat vártak a könyvtől.

2015-ben járunk. Éppen most értek véget a választások, és az emberek döbbentek szembesülnek azzal, hogy a választási törvény miatt nem sikerült leváltani a kormányt, holott az ellenzék több szavazatot kapott. A nép utcára vonul, forradalmi hevület (és káosz) lepi el Budapest utcáit egyik percről a másikra. Régi ismerősünk, André, az egykori légiós nem igazán tud foglalkozni ezzel, mert éppen személyes problémái akadtak: egy poligarcha (a politikai életben szerzett összeköttetései alapján meggazdagodott oligarcha) szemet vetett jól működő gasztronómiai vállalkozására, és amikor a fenyegetés nem használ, kislánya, Fruzsina élete kerül veszélybe. Az egykori légiós természetesen kimenti a kislányt a felgyújtott óvodából, azonban enyhén szólva dühös lesz, és amikor kiderül, hogy teljesen véletlenül azzal az emberrel került összetűzésbe, aki le akarja váltani a miniszterelnököt, nem habozik, akcióba lép.

Az előző könyvekhez hasonlóan profi íráshoz van szerencsénk, nem kevés aktuálpolitikai utalással, némely helyen bizony megdöbbentően valóságosra sikerült a fikció. Azonban éppen a profi írás miatt már előre lehet tudni, hogy körülbelül milyen fordulatot vesznek az események, ezért már nem tud olyan hatást kiváltani a trilógia utolsó része, mint a korábbiak. Okosan felépített politikai kalandregény, azonban nem sikerült jól eltalálni az akció-társadalomkritika arányát, ezért nem igazán ragad magával a történet. Nem mondom, hogy untam, de kb. a könyv negyedénél tudtam, hogy mi lesz a vége, és annyira nem érintett meg az egyébként bátran szókimondó elemzés a napi életünk hátterében zajló gazdasági-politikai játszmákról. Kétségtelen, hogy a mai magyar társadalom számos tipikus alakja tűnik fel a történetben, és néha elég brutális tud lenni a szembesülés a napi valósággal, azonban mégsem hat katartikus erővel a könyv.

Érdemes elolvasni, mert jó könyv, de az előző részek színvonalát sajnos már nem éri el.

Büszkeség és balítélet - meg a zombik

Igen kérem, ez egy könyv címe. Igen, el is olvastam. Igen, tetszett. Na, akkor kicsit bővebben :)

Adva vagyon ugye Jane Austen örök klasszikusa: a Bennett lányok, Mr. Darcy, Mr. Bingley, Mr. Wickam, szerelem, nem szerelem, enyhe szenvelgés, a végén öröm-boldogság. Egyrészt nem is olyan régen olvastam, másrészt ez a könyv egészen egyszerűen kiabált értem a könyvtárban. Odamentem, megnéztem, vigyorogtam. Mert hát hogy néz már ki szegény Jane a borítón? Tök idiótaság, nem? Belelapozgattam, és megfogott.

80%-ban az eredeti könyv, csak itt annyi a plusz, hogy Angliában zombik vannak. Nem tudni miért, de a lényeg az, hogy vannak, folyamatos az utánpótlás, a nép meg vagy írtja őket, vagy a zombik megeszik az agyukat (De miért pont az agyra mennek a zombik? Ezt sose értettem. Ott az egész test, ezek meg csak az agyat eszik meg. Hát hol itt a gazdaságosság? XD). Ha esik az eső és felpuhul a föld, jönnek a zombik (mint a giliszták, nem?)

Az esti kártyajáték nem a bridzs, hanem a "kripta és koporsózás". Komoly szempont, hogy valaki Kínában kapott harcművészeti képzést, vagy Japánban. Teljességgel megszokott, ha a bál közepén beront egy rakás zombi - ilyenkor is az a fontos, hogy zombiírtás közben a hölgyek az egyik kacsójukat kecsesen a hátuk mögött tartsák. 

Amúgy a vége ennek is öröm-boldogság, mint az eredeti regényben. Én személy szerint IMÁDTAM, mert ennyire beteg és mégis szórakoztató könyvet még nem olvastam! Szerintem szánjátok rá az időt, mert feldobja az ember napját. Jobban, mint egy kis zombiégetés ;)

Vadas Zsuzsa: Tuti dilik

Az első újság, amit előfizettem, a Nők Lapja volt. Miért? Azért, amiért mindenki: már a nagymamám is olvasta, ezért már nagyon korán az életem részévé vált. Az évek során a szerzők családtagok lettek, ma már az első egy-két sorból megmondom, hogy ki írta az adott cikket. Szegő András interjúinak nincs párja, Schaffer Erzsébet epikus leírásai melengetik a lelket, V. Kulcsár Ildikó írásai hatalmas családanyai tapasztalatokról tanúskodnak. Sorolhatnám napestig a neveket, az én kedvencem azonban Vadas Zsuzsa, akinek írásaiból sugárzik az életöröm, lebilincselő stílusban tud értekezni gyakorlatilag bármiről.

Tavasszal az a szerencse ért, hogy a Nők Lapja kiadójában tölthettem néhány szombatot egy kreatív írás kurzus okán, hatalmas élmény volt, az ott szerzett élmények hatására valóra váltottam egy gyerekkori álmot: a Werk Stílusakadémia film szakára járok.

Vadas Zsuzsával sajnos nem találkoztam személyesen a kurzuson, azonban régen terveztem elolvasni "emlékiratait", most sort kerítettem rá. A könyv pontosan olyan lett, mint az írója: eklektikus, sodró lendületű, szórakoztató, egyedi.

Egy hosszú újságírói pálya mérföldköveit ismerhetjük meg belőle, nem titkolva a nehézségeket, a szakma árnyoldalait sem. Egyben kiváló korrajz is, melyből megismerhettem az 50-es, 60-as, 70-es évek Magyarországát is. Nem csak saját magáról mesél az írónő, hanem időrendi sorrendben a cikkeiből, az interjúiból is válogat. 

Mindenkinek ajánlom, hogy tartson Vadas Zsuzsával ezen az izgalmas időutazáson, nem  fog csalódni, minden korosztály jól fog szórakozni, az idősebbek jót nosztalgiázhatnak, a fiatalok megismerhetik a születésük előtti időket, hamisítatlan Nők Lapja stílusban.

Dan Brown: Inferno

Ébredtél már arra, hogy nem emlékszel semmire? Gyötörtek már pokoli látomások a világ végéről? Zakatolt már a fejedben egy mondat, amiről nem tudtad, hogy mit jelent? Robert Langdon bizony így járt. Zúgó fejjel, lenullázott memóriával tér magához egy kórházi ágyon, és az első, ami eszébe jut: "Keressetek és találjatok". De mit kell keresni, és miért kell megtalálni? A kínzó kérdésre némi enyhet hoz a kedves, csinos doktornő, aki aggódva érdeklődik hogyléte felől. Ámde az idill nem sokáig tart, az események tragikus fordulatot vesznek: egy nő egyszerűen bejön a kórházba, és megöli az orvost, és Langdont veszi célba. De természetesen a könyv elején nem halhat meg a főhős, ezért természetesen az ifjú doktornő, Sienna Brooks megmenti az életét, kalandos körülmények között lerázzák a merénylőt, és a lakására menekülnek. Nem, romantikára nincs idő, ugyanis nagyon gyorsan kiderül, hogy nem egy személy akarja megölni a professzort, hanem egy egész kommandós csoport. Langdonnak fogalma sincs, miért akarják megölni, azonban a nyomok egy bioterroristához vezetnek, aki egy veszélyes vírust akar rászabadítani az emberiségre, és ahhoz, hogy ezt megakadályozzák, a professzornak és segítőjének bonyolult szimbólumokat kell megfejtenie és be kell járnia Firenzét, Velencét, Isztambult , le kell ásnia Dante Isteni színjáték című klasszikusának  és a történelemnek a legmélyebb bugyraiba.

Jó könyv, sokat lehet belőle tanulni irodalomról, művészettörténetről, történelemről. Útikalauznak sem utolsó. Szórakoztató, izgalmas történet, profi írás. Túlságosan is az. Aki már olvasott Dan Brown könyvet, az elég gyorsan rájön, hogy milyen fordulatok várhatóak, kis túlzással azt mondanám, hogy ugyanarra a kaptafára készült, mint az összes korábbi műve. Az igazi mélység hiányzik belőle, azonban nagyon komoly problémákra hívja fel a figyelmet: a Föld túlnépesedése, bioterroristák, a genetika erkölcsi problémái. 

Dan Brown hozta a kötelezőt, mi jól szórakoztunk, sok új ismeretet szereztünk, a könyv filmért kiált, de klasszikus nem lesz belőle, az biztos.