Kutyuli...egy frászt, Cujo!

Egy újabb pipa a listán: Stephen King - Cujo

Huh, életem egyik legkiakasztóbb könyve volt. Szó szerint rettegtem olvasás közben - hiába, Mr. King nem véletlenül világhíres író.Tényleg olyan jól ír, amilyen a híre.

Miről is van szó? Egy édes kis buflák bernáthegyit (Cujo), megmar egy denevér. Ezzel nem is lenne gond, csakhogy a blöki nem volt beoltva veszettség ellen, ezért a blöki lassan bekattan. Hogy röviden összefoglaljam: szíjjelmarcangol több embert, egy fiú meghal (nem a kutyaharapás miatt, hanem mert Cujo miatt 2,5 napot tölt egy kocsiban a tűző napon), egy anya majdnem meghal (ő is a kocsiban volt a fiúval), Cujo a könyv végén elpusztul. Egészen pontosan az anyuka sz.rrá veri ez baseball ütővel.

Ami nagyon jól le van írva, és egyben hátborzongatóvá teszi az egészet, hogy mi játszódhat le szegény veszett kutyuli agyában, hogyan jut el a családszerető buflák kutyuli addig, hogy beszűkült aggyal az legyen az életcélja, hogy megölje a NŐt és a FIÚt, akik miatt olyan pocsékul érzi magát. Legalábbis szerinte miattuk.

Az anya harca a veszett kutyával (és szétesőfélben lévő házasságáért valamint a kiszáradófélben lévő fiáért) egyszerűen szívszorító. Nem akarom megtudni, milyen érzés lehet ennyire beszűkült világban élve csak a túlélésért harcolni. Fájt olvasni, de nem tudtam abbahagyni.

Kutyatartóknak nem nagyon ajánlom a könyvet, mert utána szerintem a kutyus minden morgására összerezzennek, az tuti. 

Mautner Zsófi: Főzőiskola alapfok

Az első próbálkozásom a konyhában nagyon égő volt. Szó szerint: lángolva égett a Stahl Judit könyvéből sütött torta, óriási szerencsémre a gázszerelő mester apuka kéznél volt, hogy elhárítsa a problémát, és megvigasztalja hüppögő kislányát. Azóta eltelt kb. 4 év, én pedig az abszolút nulláról szépen lassan elindultam felfedezni Kulinária szépségeit. A hétvégéim ma már a kísérletezés jegyében telnek, mindig sül-fő a konyhában valami finomság, vasárnap délután pedig standard program a sütijárat: azaz a hétvégi termésből a tesóméknak és a mamának járó ellátmány eljuttatása a célszemélyekhez. Hosszú volt az út idáig, és mivel én tényleg könyvből tanultam meg az alapokat (na és persze rengeteg pénzt elvertem főzőiskolára, és még mennyit fogok...), ahogy mondani szoktam Stahl Judittól tanultam főzni, Mautner Zsófitól pedig fűszerezni.

Az első gasztroblog, amit elkezdtem olvasni, az a Chili&Vanília volt, nagy rácsodálkozás volt részemről a konyhaművészet végtelen szépségeire. A mai napig Zsófi a kedvencem, ha nincs ötletem a hétvégi menühöz, "hozzá" szoktam elsősorban fordulni. Természetesen mindkét szakácskönyvét megvettem, és amint megláttam, hogy megjelent egy újabb, azonnal megrendeltem, anélkül, hogy elolvastam volna, miről szól. Jól meglepődtem, amikor megláttam, hogy ezúttal nem a tőle megszokott ízorgia fogadott, hanem alaprecepteket mutat be abszolút kezdőknek. Kicsit mérges voltam magamra, hogy sikerült így benéznem ezt a könyvet, madártej és piskóta már megvolt köszi, csendben letettem a könyvespolcra, és el is feledkeztem róla. Aztán ma délután keresgélés közben levertem a polcról néhány írásművet, és kicsúszott a dvd melléklet  a könyvből, pontosan a lábam elé. Jelnek vettem, és belenéztem. Ott is ragadtam, ahogy illik, vasárnap délutáni programnak tökéletes volt (csúsztam is a sütijárattal, bocs, mama!), és jól rácsodálkoztam arra, hogy mennyi mindent nem csinálok jól. A hagymavágásról is tanultam új praktikát, a főzelék önmagával való sűrítése már ismerős volt egy korábbi receptből, de jó volt feleleveníteni, a szaftos csirkemellen teljesen kiakadtam (végre megtudtam, miért nem lesz mindig olyan száraz az általam sütött husi, legközelebb már a látottak alapján fogok eljárni). A csirkepörköltnek soha nem mertem nekiállni, mindig nagyon bonyolult ételnek tartottam, erre most a saját szememmel láthattam, hogy ez koránt sincs így, úgyhogy a jövő vasárnapi ebéd kérdése eldőlt. És még a piskótáról is kiderült, hogy egy kis citromhéj mennyit tud dobni rajta, és akkor a Zsófi -  féle "szimpla" almás pitéről nem is beszéltem...

Tapasztalt háziasszonyoknak (aki én még nem vagyok) valóban nem sok újat tud mondani ez a hasznos kis könyvecske, azonban kezdő konyhatündéreknek célszerű beszerezni, mert nagy segítséget tud nyújtani az alapok elsajátításához. Nagyon várom már a folytatást! (mert természetesen lesz közép és felsőfok is a főzősuliból!). 

Veiszer Alinda: Bridge Generáció

Startup. Ez az új varázsszó, lépten-nyomon találkozunk vele. De valójában mit is jelent, és vannak-e igazán sikeres magyar cégek, amelyek képesek világsikert elérni? Igen, vannak, nem is egy, ugyanis bármilyen hihetetlen, egy sikeres céghez alapvetően nem pénz kell, hanem egy jó ötlet és végtelen hit, önmagunkban, minden más megoldható. Persze ez nem ennyire egyszerű, de enélkül valóban nem működik semmi. 

A mai, válságokkal terhelt, pesszimista világban nagyon jó érzés igazi sikertörténeteket megismerni, Ez a könyv három ilyen cégről szól, amely Magyarországról indult, a semmiből indultak, nagyon messzire jutottak, és még rengeteg tervük van a jövőre nézve. A Prezi, a Ustream és a LogMeIn történetét ismerhetjük meg dióhéjban a könyvből, melynek címe onnan ered, hogy a három cég közösen létrehozta a Bridge Budapest nevű projektet, melynek lényege, hogy pozitív példákon keresztül megpróbáljanak változtatni a nálunk megszokott szemléleten. Nagyon jó a facebook oldaluk, már figyelemmel kísérem egy ideje, és a Veiszer Alinda által készített interjúk a kedvenceim. Nem volt kérdés, hogy a könyvet is el fogom olvasni, és nem csalódtam, egyáltalán nem marketingkiadványról van szó.

Megismerhetjük a három cég alapítóit, a kezdeteket, a nehézségeket, amelyekből rengeteget tanultak, és sikerre tudták vinni a vállalkozást, sőt mertek nagyot álmodni, és túlléptek az országhatárokon, ma már külföldön terjeszkednek tovább. De a bázis továbbra is Magyarországon maradt, ahogyan őket sem változtatta meg a pénz, a vagyon, továbbra is imádják a munkájukat, és eszük ágában sincs lógatni a lábukat valamilyen puccos yachton. Mert a kihívás kell, és nem a külsőségek. Ilyen is van, bizony!

Tanulságos elolvasni a könyvet, olvasmányos, mégsem felszínes, mindenkinek ajánlom!

László Zoltán: Egyszervolt

Az volt a titkos álmom, hogy én fogom megírni Neil Gaiman Sosehol című regényének magyar változatát. Lekéstem, megelőztek. László Zoltán könyve letehetetlen, és jóval több, mint egy szimpla fantasy.

Karsa Harlan itt él közöttünk, Budapesten. Nem mondhatnám, hogy izgalmas a munkája: egy hullaházban intézi az adminisztrációt. És emlékezetkiesései vannak. Egy este egy egészen jól indult randi után arra tér magához, hogy a lány - egy bizonyos Réka, aki kicsit beteges módon vonzódik a halálhoz - sehol, és ami még rosszabb, a kedvenc motorja is eltűnt. Hívja a rendőrséget, hogy bejelentse a lopást, meg is érkezik egy aktakukac, aki azonban teljesen értelmetlen dolgokról beszél neki, holmi Elhajlókról, meg ilyesmikről. Rövid úton megszabadul az alaktól, azonban hirtelen egy kedves lány tűnik fel az ajtajában, aki rászabadít egy gömböcöt felfalási célzattal. Aktakukac vissza, lányt rezzenéstelen arccal eltesz láb alól. És közben a szoba érdekesen átalakul. És ezzel kezdődnek a kalandok, amelyek olyannyira elfajulnak, hogy hétfejű sárkány, időeltolódások, óriás, kígyótestű nő, és hasonló mesebeli lények között kell megtalálnia a fiúnak a származása titkát, miközben egy valós és egy testetlen barátnő bonyolítja az életét egyszerre...

Zseniális a nyelvezet, izgalmas a történet, szárnyaló a fantázia. Az urban fantasy és a magyar népmesék valami egészen sajátos elegye, amelyben van jellemfejlődés, krimiszál, érzelmek, egy kis társadalomkritika, humor, minden, ami egy jó könyvhöz kell.  

Jó tudni, hogy ilyen jó fiatal íróink vannak, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Bona sera, bona sera..

Mario Puzo: A keresztapa

Mit is mondhatnék. Aki látta a Keresztapa trilógiát, tud mindent. Aki nem, nézze meg :) A könyv isteni jó, az ebből készül filmek még jobbak. Coppola, DeNiro, Pacino, Caan. Tökéletes. 

Asszem ez a legrövidebb kritikám, de ezt tényleg fölösleges ragozni XD Ha pontozni kéne: 5/5.

Rouge et noir

Stendal: Vörös és fekete

Ismét egy mű, amit nagy hírverés övez, ezt mindenképpen el kell olvasni, az irodalom nagy remekműve!...Ja. Akkor tuti bennem van a hiba. Bár nekem ugye az Alice Csodaországban sem tetszett. 

Miről is szól a mű?

Franciaország, Napóleon bukása után, egy kisvárosban. Főhősünk, Julien a helyi ács fia. Kilóg a családból veszettül, mert értelmes, szeret olvasni - ezért "persze" utálja a családja, főleg az apja. Idővel híre megy a műveltségének, és elkerül a polgármesterhez nevelőnek. Úgy, hogy a legnagyobb érdeme az, hogy fejből fel tudja mondani a Bibliát. Asszem, ma ezzel a képességével nem nagyon aratna a munkaerőpiacon.

Sajnos Julien nem tudja értékelni a szerencséjét, hogy kitörhet a jelenlegi helyzetéből. Mivel a legnagyobb hős a szemében Napóleon, mindenáron hódítani akar. Ezért az új helyén a legfőbb célja elcsábítani a főnöke feleségét. És ráadásul nem is szerelemből, hanem tiszta számításból. 

Na, itt merült fel bennem, hogy ez a csávó olyan, aki azt hozza ki belőlem, hogy egy két marokra fogott szívlapáttal módszeresen pofáncsapkodjam. Vagy hívhatnám egyszerűen s.ggfejnek is, de ez mégiscsak egy kultúrblog XD

Julien eléri a célját, elcsábítja az asszonyt, aki amúgy egy unalmas házasságban él, és sajnos fülig-homlokig beleszeret az erre méltatlan fiúba. Akinek még annyi esze sincs, hogy titkolja a viszonyt, konkrétan lebuktatja magukat. Ezek után elmenekül a városkából, egy papneveldébe. Itt lehúz egy kis időt, majd egy szerencsés ajánlásnak köszönhetően egy márkihoz kerül írnoknak. És mit csinál itt a szerencsétlen süti ahelyett, hogy megbecsülné magát? Elcsábítja a márki lányát! És amikor megtörtént, aminek meg kellett történnie, a leányzó jól pofira ejti hősüniket, mert keresztülnéz rajta. Mondhatnám megérdemlik egymást.

De Julien itt már fifikás, és hogy visszaszerezze a lányt (akibe úgy érzi, halálosan szerelmes) nagy taktikusként annak barátnőjének kezd el udvarolni. Persze a lány bedől a játszmának, és Julien lábai elé veti magát. Aki "hagyja magát". És a lány persze terhes lesz. Apuka őrjöng, a hős a lány ösztönzésére elmenekül. A lány kisajtolja apukából a jó kis évjáradékot, a hős lovashadnagy lesz. Öröm-boldogság. Aham. Már kezdtem megkedvelni a főhőst, erre ráborult a kaki. Apuka kiderítette, hogy korábban mit tett a polgármesternével, és visszavonja a pénzt. Julien bekattan, és lelövi polgármesternét. Elfogják, börtönbe vetik. 

És még mindig van csavar! Mert a hősünk két lövésből nem volt képes megölni a polgármesternét, sőt, a börtönben még szerelmet is vallanak egymásnak! Úgy, hogy közben a terhes barátnője mindent megtesz azért, hogy kiszabadulhasson. Ez mekkora szemétség már!

Annyi tartás azért volt Julien-ben, hogy végig bűnösnek vallotta magát. Le is fejezik a végén. A terhes barátnő márvány síremléket állít neki. A polgármesterné meg bánatában utánahal. EGY ILYEN PASI UTÁN??!!

Szóval. Érdekes volt, de nem egy nagy durranás. Még egyszer nem fogom elolvasni, és nem nagyon értem mitől lett világhíres és kötelező. Ha pontoznom kéne, akkor 3/5.

Veiszer Alinda: Ráadás

Kevés a jó interjú mostanában. Ennek két fő oka van: kevés a jó riporter és kevés a jó riportalany. A bulvár mindent visz, celebek érdektelen csacskaságokról nyilvánulnak meg a tévében, vagy ez van, vagy a politika. Egyetlen kivétel volt, a Záróra, aminél színvonalasabb interjúsorozatot az utóbbi időben nem lehetett látni. Pedig annyi volt az egész, hogy egy okos lány értelmesen és intelligensen elbeszélgetett az élet teljesen különböző területeiről érkezett interjúalanyaival, akikben csak egy volt közös: nem voltak értéktelenek, érdemi teljesítményt tettek le az asztalra. Veiszer Alinda meg is kapott minden szakmai elismerést, méltán. Aztán a műsornak vége lett, Alinda szülési szabadságra ment, de ő lett volna, ha abbahagyja a beszélgetéseket. Ezúttal könyv alakban jelentek meg az eszmecserék, de a színvonal maradt.

Ismét széles paletta, amelyből válogathatunk: a sakkvilág nagyjától, Portisch Lajostól kezdve Tarr Bélán és Hernádi Zsolton túl például Csukás Istvánt is megismerhetjük kicsit közelebbről. A tudomány, az irodalom, a film, az opera, az üzleti élet nagyjai engedtek bepillantást a világukba, amely érdekes, izgalmas és főleg tartalmas. És nem csak a szépet és jót osztják meg az olvasókkal az interjúalanyok, nem rejtik véka alá problémáikat, sértettségüket, nehézségeiket sem. Ettől olyan emberiek.

Veiszer Alinda kivételes tehetségű kérdező, még az olyan agyoninterjúvolt emberekről is, mint pl. Benedek Tibor is tud újat mondani, nem lesz unalmas és érdektelen a beszélgetés.

Nagyon jó könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom!