George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja

Végre elstartolt a Trónok harca legújabb évada, ismét visszatértünk Westerosba, ahol a Hét Királyság eseményei garantáltan fenn fogják tartani az érdeklődésünket. Olyan gyorsan forgatják a sorozatot, Martin pedig olyan lassan írja a könyveket, hogy hosszú távon biztosan lesznek komoly eltérések, de igazából nem számít, alig várjuk már, hogy újra vérben, intrikában és szexben gázoljanak a szereplők.

Rajtam olyannyira úrrá lett a Vastrón körüli felhajtás, hogy nem igazán bírtam ki holnapig a következő részig, muszáj volt még olvasnom valamit a Westeros-ban történtekről. A könyveket már többször olvastam, viszont szerencsére Martin nemrégiben írt egy rövidebb történetet, afféle előzményt, amely abban a korban játszódik, amikor még a Targaryenek uralkodtak a hét királyságon. Gyorsan elő is kerítettem a könyvet, és gyorsan ki is végeztem ezen  a szép vasárnapi napon. Összességében jól szórakoztam, de nem kicsit vagyok csalódott: ez a könyv egy ujjgyakorlat, hiányzik belőle a sorozat zsenialitása.

Egy idős kóbor lovag a halála előtt lovaggá üti fegyverhordozóját, aki amúgy nem dicsekedhet nemesi felmenőkkel, hiszen Dunk a Bolhavégen született Királyvárban. Egy lovagi tornán próbál nevet szerezni magának, amely azonban tragédiába fullad, így egy rangrejtett Targaryen fegyverhordozóval az oldalán hosszú útra indul, a kóbor lovagok nem könnyű életét élve az intrikák sújtotta Hét Királyságban, amelyben nemcsak a sárkányok haltak már ki, de a lovagi becsület is...

Nem mondanám unalmasnak a regényt, de tényleg hiányzik belőle az a bizonyos plusz, ami a Tűz és Jég dala sorozatban megvolt. Martin ennél sokkal többet és jobbat tud, ezúttal nem erőltette meg magát, tisztes középszerrel örvendeztette meg az olvasókat. Erős utánérzés az alkotás, bár akad benne jó néhány váratlan fordulat, de nem vágnak földhöz az események. A főszereplő alakja érdekes, de nem eléggé, ennél sokkal erősebb karakterekhez vagyunk szokva. A westerosi hangulat megvan, ezért nem teljes csalódás a könyv, de tényleg csak a hiányérzet csökkentésére elég, semmi másra. 

A sorozat nyomába sem ér ez az előzménytörténet, egyszer érdemes elolvasni, de ne várjunk tőle túl sokat, nem nyújt  maradandó élményt.

6/10

Adele McConnell: Vegán szakácskönyv

Ha nem lenne egy vegán ismerősöm, valószínűleg az életben nem kerülök a vegán konyha közelébe. . Viszont, amikor meglátogatott, természetesen  vegán menüt főztem és ettem, melynek következtében rájöttem, hogy ez finom! És mivel egészséges is, meg amúgy is életmódváltásban vagyok, nem láttam akadályát, hogy ha a szemem elé kerül egy-egy vegán recept, ne próbáljam ki. És mivel továbbra is nagyon finom volt a végeredmény, nagyon kíváncsian lapoztam bele ebbe a könyvbe, amikor mozi előtt befutottam a könyvesboltba a megrendelt olvasnivalóért és volt még időm nézelődni. Miután több receptet is azonnal kiszúrtam magamnak, úgy döntöttem, egyszerűbb megvenni a könyvet, mint később a netről visszakeresni a recepteket, így végül őt is hazahoztam.

Nagyon jó ötlet, hogy a könyv elején kapunk egy rövid  összefoglalót a növényi alapú gasztronómiáról. Senkit nem akar rábeszélni a szerző arra, hogy áttérjen a vegán konyhára, csak elmondja, hogy neki milyen jó tapasztalatai vannak vele, és mivel gasztromán, imád kreatívkodni a konyhában. Szép képeken ínycsiklandozó receptek sorakoznak, elég jól strukturálva, viszont sajnos az nem volt szempont, hogy egyszerűbben vagy bonyolultabban elkészíthető finomságról van szó, tehát a műfajban totálisan kezdő konyhatündérnek (=nekem) végig kell olvasnia az utolsó betűig minden receptet, hogy felmérje, képes-e jelen tudásszintje alapján elkészíteni. Jelentem, nem annyira bonyolultak a leírások, mint gondoltam, viszont nagyon sokhoz kell olyan konyhai segédeszköz (pl. nagy teljesítményű turmixgép), amely egy nem vegán konyhában nem biztos, hogy megtalálható. A másik nagy probléma, hogy elég sok olyan alapanyag van, amelyet elég nehéz beszerezni, és nagyon drága, ezért néhány receptért nyilván nem érdemes beszerezni.

Mindezzel együtt nagyon sok jó kis szakácskönyv ez, jó ötleteket találunk benne, nem vegánok is  nyugodtan kísérletezhetnek ezzel a kicsit bonyolult, de egészséges és finom konyhával!

8/10

Bíró Szabolcs: Anjouk

Törpe jelenükből egyre gyakrabban menekülök gazdag múltunkba, imádom a történelmi regényeket. A műfajban a legjobb szerintem most  a Hunyadi-saga, de a dobogó második foka Bíró Szabolcs számára van fenntartva már jó ideje, és legújabb könyvét olvasva biztos vagyok benne, hogy ez még sokáig így is marad. Szinte az összes megjelent alkotását olvastam az írónak, ezért nyugodtan mondhatom, hogy eddig ez a legsikerültebb műve, beérett a sok éves munka, kialakult az összetéveszthetetlen stílus, amelynek köszönhetően az olvasó úgy érzi, ő is részese az eseményeknek. 

Bátor Attila a rozgonyi csata után visszavonult a katonaélettől, békés gazdálkodóként éli nyugalmas életét, szép felesége és életrevaló fia a mindene. Aztán egy nap megjelenik nála Anjou Róbert király, és közli vele, hogy legnagyobb ellenfele, Csák Máté meghalt, így eljött az ideje annak, hogy az egész országot uralma alá hajtsa, ehhez azonban szüksége van egykori kiváló katonájára és barátjára. Nem könnyű szívvel indul el a már nem fiatal vitéz harcos a csatákba a király oldalán, de ahogy az idő telik, egyre inkább rájön, hogy ez az ő igazi közege, nem a birtok. Amíg azonban  ő az ország dolgában jár, odahaza árulás miatt elvész minden, ami kedves neki...

Letehetetlen a könyv, izgalmas, fordulatos, teli érdekes karakterekkel akik között akad nemes, közrendű, szegény és gazdag, jó és rossz, és a sok szálon futó események természetesen összefutnak a végén. Teljes képet kapunk a középkori Magyarországról, a nagypolitikától a legalsó néprétegek életéig. A nyelvezetet külön élvezet olvasni, szórakoztató stílusban ismerhetjük meg eleink mindennapjait, a ruháktól az étkezésen keresztül a szóhasználatig. 

Egy 10 kötetesre tervezett regényfolyam első részéről van szó (nem meglepő módon az Anjou - ház történetét ismerhetjük majd meg belőle), amely kiválóan sikerült, úgyhogy már most elkezdtem számolni a perceket, amíg megjelenik a folytatása. 

Ez a történet üvölt a filmvászon után, kiváló könyv, kötelező darab, nem csak a történelem szerelmeseinek!

10/10

Vegetáriánus ételek

Itt a tavasz, elegünk van a nehéz ételekből, sorra érkeznek a zöldségeshez a szebbnél szebb zöldségek és gyümölcsök, naná, hogy megjön a kedvünk valami finomat készíteni belőlük! Jómagam nem vagyok vega (bár nem belőlem élnek a hentesek, a legritkább esetben készítek csirkén kívül húsos ételt), de imádok kísérletezni az ízekkel és a különböző alapanyagokkal. Éppen a vidám, harsány színek hívták fel a figyelmemet erre a kiadványra, amikor mozira várva besétáltam a könyvesboltba. Csak belelapoztam, és tudtam, hogy ez nekem kell!

Izgatottan olvastam végig a recepteket, a hétvégi és a jövő heti menü azonnal eldőlt, csak győzzem kipróbálni a rengeteg finomságot, amit találtam benne. Gyönyörű a kivitelezés, zseniális fotókon lehet gusztálni az egészséges ételeket, a külcsínnel tehát semmi probléma sincs. A belbecs viszont hagy maga után egy hangyányi kivetnivalót. Jó ötlet volt, hogy évszakok alapján rendszerezték a finomságokat, viszont jó lett volna, ha ezen belül is kialakítanak egy tematikát, mert így egy idő után kicsit nehéz követni a recepteket. De ennél több bajom nincs a könyvvel, alig várom, hogy holnap elintézzem a hétvégi bevásárlást, és kedvem szerint válogassak az olyan lehetőségek közül, mint pl. tavaszi kölessaláta retekkel, zellerpizza mandulával, madártejben sült alma, spenótos töltött krumpli...

Látványos, ínycsiklandozó és egészséges ételeket tartalmazó szakácskönyv, kötelező darab!

8/10

Michael Crichton: Őslénypark

Idén újra végignézhetjük a moziban, mi lesz a következménye annak, ha az ember Istent játszik, és régen kihalt dinoszauruszokat támaszt fel. Sok évvel ezelőtt tört ki a dinóláz, Spielberg olyan csodát varázsolt a filmvászonra, amelyet egy életre megjegyeztünk magunknak (T-rex, velociraptorok, emlékszünk, ugye?). Az első rész hatalmas siker volt, a második elment, a harmadikat méltán felejtettük el. De újra itt vannak az ősidők szörnyetegei (na jó, belátható időn belül jön Starlord, hogy megküzdjön velük), én pedig úgy döntöttem, hogy pótolom a könyvet (elkezdtem egykoron, de ugyanúgy jártam vele, mint a Gyűrűk urával: unalmas volt a film után). Nos, őszintén szólva nem sokat vártam tőle, és kellemesen csalódtam: egy nagyon izgalmas, jól megírt, kiváló történetről van szó. Nem mondom, hogy jobb, mint a film (az "élő" dinókat nem lehet überelni), de van olyan jó!

Furcsa halálesetek történnek egy titokzatos sziget közelében. Dr. Alan Grant-et felhívja egy különc milliárdos, Hammond, hogy töltsön nála egy hétvégét kolléganőjével, Ellie Sattler-rel. Mivel ásatásainak egyik legnagyobb támogatójáról van szó, ezért nem túl lelkesen, de eleget tesz a meghívásnak. A helyszínen tudja meg, hogy egy őslényparkról van szó, ahol a tudósok génmanipulációval életre keltették a dinoszauruszokat. Kezdetben úgy tűnik, minden rendben van, de aztán az emberi tényező megzavarja az idillt. Egy informatikus pénzéhsége miatt összeomlik a számítógépes rendszer, a dinók elszabadulnak, a szigeten tartózkodó emberek pedig az életükért küzdenek...

Mivel nem úgy kezdődik a könyv, mint a mozi, hamar felkelti az olvasó figyelmét, függetlenül attól, hogy a végkifejletet ismeri. Spielberg nem véletlenül vette meg a jogokat, ez a történet kiabált a filmvászon után. A karakterek ismerősek, de mégis nagyon mások, és a sorsuk is másképpen alakul, mint ahogyan azt a moziból ismerjük. Sokkot kaptam attól, hogy Ian Malcom nem éli túl az ősvilági kalandokat, a másik nagy meglepetés pedig az volt, hogy Hammond korántsem az az álmodozó nagyapó, akit Richard Attenborough tett halhatatlanná. Sokkal jobban kihangsúlyozásra kerül a klónozás erkölcsi vetülete, van min gondolkodni a sorokat olvasva. Mindvégig izgalmas a történet, Crichton jól felépítette a dramaturgiát, én nem tudtam letenni a könyvet, halálra idegeskedtem magam azon, hogy most akkor a dinók fognak nyerni, vagy az emberek. Ja, és két T-rex van jelen a könyvben, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok, mert kiváló darabról van szó!

Izgalmas, elgondolkodtató könyv, kötelező darab!

9/10

Steven Saylor: A nílusi rablók

Divatba jöttek a történelmi tárgyú könyvek, végtelen számban jelennek meg a piacon a legkülönbözőbb minőségű darabok a műfajban. Nincs könnyű helyzetben az, aki a históriának olyan szerelmese, mint én. Nem viselem jól a silány fércműveket, amelyek tele vannak ordító történelmi hibákkal, el sem tudom mondani, hány ilyen könyvet vágtam már falhoz. Mert egy ilyen műfajú alkotás akkor lesz igazán olvasmányos, ha olyan írta, aki tisztában van azzal a korral, amelyben az események zajlanak. Sajnos nem mindenki szánja rá az időt a kutakodásra, az eredmény pedig így nem lehet igazán szórakoztató. mivel a karakterek nem lesznek hitelesek. Sok csalódás után én már egyre inkább biztosra megyek, és mivel Steven Saylor amúgy történész, és már nem kevés könyvet olvastam tőle, ezért teljesen nyugodtan vettem a kezembe ezt a darabot is. Nem is csalódtam, hozta a szokásos színvonalat az író, igaz, ennél többet nem, a csoda nem történt meg, de tisztes iparosmunkáról van szó, izgalmas , fordulatos, olvasmányos, vagyis jó könyv!

Ebben a történetben Gordianus, a Nyomozó még fiatal, és ezúttal nem Rómában űzi a mesterségét, hanem Alexandriában. Még nem gazdag, de már vele él rabszolganője, Bethesda, akibe halálosan szerelmes. A 22. születésnapját is együtt ünneplik, azonban nem ez lesz az ifjú római legszebb napja, ugyanis a szeretett nőt elrabolják. Mint kiderül, összetévesztették egy rá nagyon hasonló színésznővel, akiért komoly váltságdíjat várnak gazdag szeretőjétől. Gordianus-nak így nem marad más választása, mint elindulni egy törvényen kívüli banda tanyájára, keresztül a nagyon komoly válságban lévő Egyiptomon...

Izgalmasan kezdődik a történet, Gordianus éppen Nagy Sándor sírját rabolja ki nem éppen illusztris társaságban, és elkezdi elmesélni, hogyan került ebbe a helyzetbe. Kicsit nehezen indulnak be az események, de amikor a szerelmes fiatalember végre elindul Bethesda után, oldalán egy kotnyeles rabszolga fiúval, egyre érdekesebb kalandokba keveredik, miközben kiváló helyzetképet kapunk a politikai helyzetről, megismerhetjük, hogyan élik meg ezeket az eseményeket a mindennapi emberek, szegények, tisztes polgárok és a gazdagok, tehát a korabeli Egyiptom teljes társadalmi spektruma feltárul előttünk. Miközben zajlanak az események (egy rablóbanda tagjaként kedvenc Nyomozónk nem igazán ér rá unatkozni), a krimiszál sem hanyagolódik el, a humor sem hiánycikk, vagyis nagyon jól lehet szórakozni a könyvön, és lehet izgulni, hogy vajon megtalálja - e szeretett Bethedáját Gordianus, és hogyan fognak kikeveredni abból a nagypolitikai slamasztikából, amelybe belekeveredtek. 

A karakterek jól meg lettek írva, talán a történet vége lett egy kicsit túl szirupos, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Összességében a szokásos Saylor színvonalat kapjuk, ennél nem többet és nem kevesebbet. A világot nem váltja meg a Nyomozó sorozat ezen darabja, de simán bele lehet feledkezni.

Szórakoztató, tartalmas könyv, amelyet nem csak a történelem szerelmeseinek érdemes elolvasni!

8/10

J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura trilógia

Egy fantasy mind felett. Ez volt egykoron Jackson trilógiája, amely ifjabb éveim egyik legnagyobb filmes élménye volt. Azonnal elkezdtem anno a könyvet is természetesen, de a látványos mozi után nagyon unalmasnak találtam a történetet, így hamar abbahagytam. Csak most gondoltam úgy, hogy minden előítélettől mentesen, maximális kíváncsisággal végig tudom olvasni Tolkien gigantikus hosszúságú (3x600 oldal!) tündérmeséjét. Nem csalódtam, annak ellenére végigizgultam a történetet, hogy minden fordulatát ismertem a filmekből, annyira olvasmányos stílusban került megírásra a három könyv.

Középfölde békés élete lassan, de biztosan semmivé lesz, mert a múlt újraéledt árnya sötét leplet borít a világra. Az emberek, a tündék, és a törpök összegyűlnek Elrond úr házában, a mesés Völgyzugolyban, és eldöntik, hogy az Egy Gyűrűt meg kell semmisíteni, a Végzet Hegyén bele kell vetni abba  a tűzbe, melyből született, másként nem pusztítható el a gonosz. A Gyűrűhordozó azonban nem közülük kerül ki, hanem egy hobbit a Megyéből, Zsákos Frodó vállalja magára súlyos terhet. Heten indulnak el a hosszú és veszélyes útra, melyen halálosan veszélyes kalandok várnak rájuk...

1800 oldalon keresztül nem könnyű fenntartani az érdeklődést, pláne úgy, hogy az ember lánya fejből tudja, hogy kivel mi fog történni, ennek ellenére már az első oldalakon beszippantott a gyönyörű mese, egyhuzamban olvastam végig a három könyvet. Van némi eltérés a filmtől (de semmi lényeges), a csatajelenetek - amelyeket én személy szerint imádtam a moziban - nem annyira lettek kiemelve (a Helm szurdoki csata csak egy fejezet!), tehát nem az akciókon van a hangsúly, hanem a kalandon, és Középfölde életének bemutatásán. Az események sodrában ugyanis megismerjük a Tolkien teremtette világot, mesés tájakon járunk a szereplőkkel, nagyon különböző népeket ismerünk meg. A végső pusztulás szélén mindenkinek össze kell fognia, hogy Mordor sötét Ura ne vehesse át a hatalmat szeretett földjükön. Mint minden mesében, a jó itt is győz a rossz fölött, de addigra minden gyerek és felnőtt olvasó megtanulhatta, mit jelent a barátság, a bátorság és milyen lelki kínt jelent a lelki tusa saját magunkkal. A stílusának köszönhetően abszolút mértékben olvastatja magát a könyvfolyam, Tolkien kiválóan értett ahhoz, hogyan kell elvarázsolnia kis és nagy olvasóit. Ne felejtsük el, hogy egy nyelvészprofesszort tisztelhetünk benne, a tünde nyelv nem halandzsa, ő maga alkotta meg! Letehetetlen, kizárólag akkor álljunk neki, ha van elég időnk egymás után elolvasni a három könyvet!

Tolkien mesevilága azonnal magába szippantja az olvasót, egyszer az életben mindenképpen el kell olvasni, kötelező darab!

10/10